Bár kezed reszket, s a szíved megszakad,
Engedj el, haldoklom, lassan elnémul sorsom.
Töröld ki szemedből a fájdalmas könnyeket,
Ne sírj, hisz szívemben én őrzöm emlékedet.
Látod, reszketek én is, de indulnom kell.
Csillagpor villog, hol lábnyomom hagyom.
Ezen a nyomon követve egyszer majd meglelhetsz,
Ott, hol várok rád, békével szívemben.
Kérlek, most menj, ne lásd a könnyemet,
Meg ne halld utolsó légvételemet,
De szívedbe jegyezd fel emlékemet!
5 hozzászólás
Fájdalmas búcsúzó szavak.
Örülök, hogy olvastad. Köszönöm.
Ittmaradni utána, a legnehezebb. Sűrű, mély, nyomasztó fájdalom. De sajnos egyszer mindenkinek el kell menni, s nem véletlen, hogy mikor és hogyan. Méltósággal kell tudnunk feldolgozni az ittmaradásunk tényét, melynek egyik gyönyörű kifejezőeszköze a versed.
Jessyrose
Jessirose!
Nagyon nagyon szépen köszönöm.
Nagyon szomoru, de nagyon szep a versed, csak gratulalni tudok. Voltak benne ismetlodesek, de megsem volt unalmas, vegig meghato volt. Örülök, hogy olvastalak,
H.