Beszédünkben szó-szót követ,
S érzem, a téma megindítja lelkemet!
Érzem már,
Hogy dagad és szétfeszít,
Szárnyalni akar fel-fel a felhőkig!
Repülne az érzés,
Mi legbensőmben van,
Ami éltet, altat…
Altat és életben tart.
Érzem, hogy ez erőtől
Más vagyok, mint ti!
Érzem, hogy én vagyok
A rossz, s a jó végsőkig!
Kitartok mellette,
(Mellettem)
Mit magam sem ismerek.
Mégis jobban ismerem,
Mint kérges tenyeremet.
Szeretem és félem az eljövő világot,
Félem, benne helyt,
Magamnak nem látok.
Szeretem az eljövő perc pillanatvarázsát,
A borús éjszakák
Ragyogó csodáját…
De, ha Te féled, Ő féli,
Azt én nem félhetem…
Nem ismerem többé a szót:
FÉLELEM!
Nem ismerem…
Ó de mégis. Istenem!
Segíts meg Te, kiben én soha nem hittem!
Segíts!
Megőrülök!
És mégis…
Boldog vagyok, hisz újra éled…
És szétfeszít…
És szárnyal egy lélek, fel-fel a felhőkig!
6 hozzászólás
Már nekem is volt olyan beszélgetésben részem, amikor a lelkem a felhőkig szárnyalt. Nagyon jól megírod a felkavarodott indulatok keltette érzéseket.
Köszönöm Rozália! Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Falevél.
Egyetértek Rozáliával, viszont a vers nyughatatlansága egy ponton nagyon is tiszta, és amúgy (persze tetszett a többi sor is, de én ezeket kiemelném) nekem azok tetszettek a legjobban:
Szeretem és félem az eljövő világot,
Félem, benne helyt,
Magamnak nem látok.
Szeretem az eljövő perc pillanatvarázsát,
A borús éjszakák
Ragyogó csodáját…
Ezek a hármas sorok szerintem nagyon jók, főleg a "helyt" – azzal, hogy nem helyet írtál, régikori beütése van a versnek.
Nah, szóval nem ragozom tovább:), szép lett, grat:
Gyémánt
Köszönöm, hogy ismét itt jártál Gyémánt!
Örülök, hogy tetszett, s hogy van kedvenc részed!
Szeretettel: Falevél.
Ugyan azt írnám ide, mint az Élni kell című versedhez.
Persze ha jól értelmezem a versed, hogy magáról az életről
és annak szeretetéről
– és egyben a bizonytalanságodról vele szemben – írsz!?
Átéreztem ezt az érzelmi állapotot ahogy olvastam a verset.
Szerintem jól érzékeltetted ezt a bizonytalanságot
Szirom
bemutatkozásodra reagálva: így van drága, egy oroszlán mindíg mutassa meg magát és foglalja el a méltó helyét, nem nekünk való a háttérszerep és az elnyomás.
látom jó sok írásod van, nekem is vannak, de itt még csak egyet tettem fel… most ezt választottam ki, az én klikkelésemet mindíg a sors vezérli, valamiért nyilván ezt választottam, és talán rá is jöttem miért… mint ha ugyanazt olvasnám mint ami én vagyok, talán a hasonló világ mi két oroszlánt összeköt… miért kelt hát ez is olyan érzést, hogy az egész nem igaz csak egy elképzelt érzés, mely már oly erősen tombol, hogy saját lelkedben lévő élete többet ér, mint amilyen valójában lehetne, ha tényleg itt lenne, de lényeg, hogy felfelé húzza szíved, erőt ad, hogy kivont karddal lépj tovább és ne legyen előtted akadály… azonkívül ez egy nagyon szabadon írt mégis rendkívül ritmikus irás, igazán minőségi alkotás, olyan amit elvársz magadtól, számomra értékes, gratulálok.