A fejemben nem hordom az eszem
Helyébe a mákszemet teszem.
Ha fejemből kihull majd a mákszem,
Szeretném, ha megjönne az eszem.
Ha megjön majd az eszem
Én nagyon boldog leszek.
Ám, ha lesz is nekem eszem
Mégis boldogtatan leszek.
Boldogtalan leszek,
Mert szemem sem lesz nekem.
Legyek életemben esztelen?
Szemem helyett legyek szemtelen?
Nem várhatok én már csodát
Hát nem is bánkódom tovább.
Gubófejemben terem sok mák,
Ezzel telik meg ész nélkül
A sok üres meztelen zsák.
5 hozzászólás
Túri Imre…
Nem nagy vers… de van mögötte gondolat… a hasonlat mesésen jó, a szóhasználat egyszerű és keveselni való, de valahogy mégis elég…
A harmadik verszak nekem kissé erőltetett ám tetszett végülis!
Köszönöm.
ÜDV: TITUSZ
Kedves Titusz! Köszönöm a hozzászólásodat. Üdv. Túri I.
….:)ebben a mai világban…bocsi…de rögtön Afganisztán ugrott be!!!!!!!kedves,hogy így beleélted magadat a gubó életébe:):)….és mi van a mákvirággal?:):)….üdv doratea
Köszönöm, Doratea, hogy ujra olvastál verseim közül. Ez a téma úgy adódott, hogy séta közben egy máktermés előtt haladtunk el. /mákos kert/ Ez inspirált, hogy gondoljak bele a mákgubó életébe és egy kicsit humorosan, a gyerekeknek is szánva írjam meg. Lehet, hogy a mákvirág is teritékre kerül egyszer. Üdv.: Túri I.
…:)van humor a mákvirágban is!!:):)…..egyik kedvencem a mákostészta:)…..üdv neked…doratea