Ha bele gondolok, hány ilyen "egyperces" emlékezés, merengés tölti ki életünk egy részét, azt kell mondjam, a magam részéről, sok időt áldozok erre. Pedig tudom, nem lenne szabad, hisz az idő megy, nem vár az én merengő lelkemre.
Tetszik a versed. Mélabús, emlékező, kapaszkodó az "emléktest"-be, mégis a nyitó szakasz fogott meg, ahol is a remény erőteljes sugara ágaskodik. S kívánom, úgy legyen. Találd meg önmagad mindenkitől függetlenül!
S való igaz, amit a törött üvegről írtál.
4 hozzászólás
Igazán szép megfogalmazása az "eltörött" hiányának…….
Kedves Liz!
Ha bele gondolok, hány ilyen "egyperces" emlékezés, merengés tölti ki életünk egy részét, azt kell mondjam, a magam részéről, sok időt áldozok erre. Pedig tudom, nem lenne szabad, hisz az idő megy, nem vár az én merengő lelkemre.
Tetszik a versed. Mélabús, emlékező, kapaszkodó az "emléktest"-be, mégis a nyitó szakasz fogott meg, ahol is a remény erőteljes sugara ágaskodik. S kívánom, úgy legyen. Találd meg önmagad mindenkitől függetlenül!
S való igaz, amit a törött üvegről írtál.
Gratulálok.
Szeretettel Rita
köszönöm 🙂
Sokszor vagyunk így! Emlékezésed fájó, de egy kicsit mégis ott a fény a végén!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X