Almárium

Egy ütött kopott almáriumra
révedtem ámuló tekintettel.
Semmi se mozdult, szó se tört csöndet,
az idő flörtölt a végtelennel.

Vajon mi van benne, parázsló láng,
múlt nyomában a jövő zenéje,
feledett emlék palackba zárva,
nyugodt, békés új élet reménye?

Miközben szálltak gondolataim,
békésen aludt az ódon világ.
Mosolyt rügyező rózsás ajkammal
előttem pergett le az ifjúság.