nem tudtam,hogy tőled
lesz fényesebb a nap.
Nem tudtam, hogy majd egyszer
te leszel nekem a tenger
fodrán a csillanás,
és senki más…
Apródonként lopództál be,
mélyen bele a szívembe-
-kijutnod már nem is lehet,
minden dobbanás üzenet…
…üzenet, hogy amíg dobog,
örökké a tied vagyok…
Azóta tudom és egyre jobban:
minden csak érted (és tőled) van-
-tavasszal a színpompában
szellő lágy simításában érzem,
vagy nyáron az esti csendben
csillagok hunyó fényében,
és ősszel, mikor levél hull,
s az idő hűvösre fordul,
végül télen, mikor fáradtabban
lépdel az idő a hóesésben,
s vállamon egy hópihe megpihen,
az is csak rólad mesél nekem…
…mert lehet tél és lehet nyár,
(mindörökre itt vagy már)
szakadatlan hullhat eső,
őszi hajnalon hűlhet a levegő,
fújhat a szél, lephet a dér
csillámba vonva mindent mi él,
nem tudlak téged feledni, lám
gondolatom csak nálad jár.
(…mert itt vagy a szívembe
bezárva már…)
6 hozzászólás
Nagyon tetszett a versed. Szerintem jól megírt vers és nagyon szépek az áthajlások.
Szeretettel: pettyeslile
Szia kedves pettyeslile!
Köszönöm a dicséretet, és örülök, ha tetszik!
szeretettel: Dreaming58
Szépen megfogalmazott, érzelemmel teli a versed. A vége, a záójeles rész pedig röviden szinte az egészet összefoglalja.
Szeretette: Kata
Szia Kata!
Köszönöm ismét 😀
Jó éjt!
Gyönyörű!!!
Kedves Zsike!
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett :)))