Búcsút intett,
mikor lenyomta a kilincset.
Feltette fejére a kalapot,
s Szívemmel magamra hagyott.
Tudod, a Szívemmel furcsán vagyunk.
Néha ok nélkül mulatunk,
máskor a bánat tör reánk,
s szipogva isszuk meg teánk.
…és irat velem „leveleket”,
valakinek, akit nem ismerek.
Ez nem helyes, elismerem,
de félek, hogy ha nem teszem,
az Eszem után megy Szívem…
…s már nem lesz velem senki sem…
18 hozzászólás
Nagyon jó vers! (Azért nem hinném, hogy csak úgy szó nélkül elmenne) 🙂
De bizony…:)
Köszi Boer!
nagyon jo vers
Húúúúú Gyömbér! Elképesztő, hogy leírtad mit érzek, pontosan ilyesmit, ráadásul gyönyörű formába öntötted! Ámulok és gratulálok!
Ész vagy szív? Nagyon jó vers.
Hűű nagyon jó lett a vers,olyan kis mesebeli aranyos de mégis milyen komoly és igaz minden szava!
Ezt aztán eltaláltad!
Nekem pedig,
megáll az eszem!
Nagyszerű!!!
Kedves Mindenki! Köszönöm, hogy olvastátok!:)
Gy.
Kedves Gyömbér!
Édes egy versike, apró keserű utóízzel! Nagyon tetszett!
Üdv: wryan
Igen, az utóíz…
Köszönöm, hogy olvastad!:)
Gyömbér, egy lépéssel mindig előttem jársz, mintha az én esztelen életemet élnéd néha 🙂
Ja, egyébként természetesen tetszett a vers!
Hanga
Drága Hanga! Már nekem is voltak Veled, ill. a verseiddel kapcsolatosan ilyen érzéseim…:)
Szerintem is nagyon jó.:)
Üdv: Colhicum
Szia!
Csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon jó a versed. Egyszerüen remek a fanyar humora.
Maristi
Kedves Colhicum és Maristi! Köszönöm, hogy olvastátok! 🙂
szió!!
hmmmm…
hadd menjen az az ész, ha akar, s ha
vele tart a szív is, hát engedd…
vagy nem? :)))
ölel
leslie
…és akkor mi lesz velem? :))))
Kedves Gyömbér! Nekem is elment már párszor… de az vigasztaljon, mindig hazatalált… 🙂 Szerintem nagyon jó vers, élmény volt olvasni! 🙂 Szeretettel:Andika