végleg eltört a csend,
felszakadt, vérző seb
fájdítja a jelent
hűs ízű, nedves éj
fogadta lépteit,
az esti némaság
szikrázta fényeit
– mögötte csak magány –
azóta is jajong a távol,
úgy sikolt,
a bánat rám omolt
– szakadék, s pusztaság –
fényévnyi űrt sodort közénk
…mondd, miért?
2 hozzászólás
Szia!
A hangulat tud szülni komoly érzelmi szavakat.Ezért jó nekünk bizonyos értelemben, mert papírra tudjuk vetni.Szép a versed Éva!
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönlek, Selanne!
…és igen, én is áldásnak érzem, hogy "ki tudom magamból írni" a rosszat (is) 😀
Szeretettel: Éva