Túlélek én akármit: jöhet vihar, földrengés vagy vízáradat,
ám én akkor sem mozdítom meg a lábamat.
De azt, mit tőled kaptam, arra nem találok egy jó szót sem,
Lehet megcsalás, hazugság melyben nincsen kegyelem.
Megtettem mindent mi tőlem tellett,
De neked ez nem volt elég, Neked kellett egy másik eshetőség.
Nem érdekel, hogy hazudtál,
Erősebb lettem, mert elhagytál,
Nem kívánhattam volna szebbet, mert te húztad a rövidebbet.
Én még aggódtam érted, de megérdemelted volna, hogy elüssenek,
te mindenkit kihasználó eretnek.
Mindig rám fogtad a problémát, mikor a főnöködtől féltél,
S akkor is? mikor „véletlenül” félre kef..
Nem gondoltad komolyan, hogy szeretsz, Csak arra kelletem,
hogy mossam a ruhád s, hogy kiéld magadat rajtam, te galád.
Nem érdekel, hogy hazudtál,
Erősebb lettem, mert elhagytál,
Nem kívánhattam volna ennél szebbet, mert így te húztad a rövidebbet.
Én nem vagyok az a fajta, ki hagyja, hogy őt sírni lássák,
ki hagyja, hogy őt megsajnálják.
Nem kell sajnálat, Elűzve lesz a bánat, nem kell tőled bocsánat,
inkább szakíts magadnak más virágszálat.
Megbüntetlek, vezekelj, azért amit elkövettél.
S vigyázz! Mert kezem bárhova elér.
Erősebb lettem… Erősebb lettem… Erősebb lettem… Erősebb lettem…
Erősebb lettem én nélküled,
Lepereg rólam békítő szöveged,
Nem síratom a kárba-veszett éveket,
Mert most te húzod a rövidebbet.
A kocsid tiszta tropa – jaj, de kár!
A bőrcsizmádon – szárad a sár!
Bilincseden – kattan a zár! A hazugsághoz kedvezmény nem jár!
Otthonod legyen a – sztriptíz bár!
Garatodra ráfér még – tíz pohár!
Nem sirathatsz – engem már! Mert a volt barátnőd külön úton jár!
Nem kívánhattam volna szebbet,
Rég nem érdekel, hogy hazudtál,
A szemembe’ nem érsz többet, mint egy leütni való csótány.
Erősebb lettem, a szakítástól,
Nem kívánhattam volna szebbet,
Így lenézek rád a magasból s végig nézem szenvedésedet.
Erősebb lettem, a szakítástól,
Nem kívánhattam volna szebbet,
Így lenézek rád a magasból s beléd rúgok még egyet.
Nem érdekel, hogy hazudtál,
Erősebb lettem, mert elhagytál,
Nem kívánhattam volna szebbet, te húztad a rövidebbet.
2 hozzászólás
Nagyon jol meg írtad!
Bizony minden pfon amit az élet ad erősebbé teszi az embert!
nagyon tetszik ahogy befejezted!:)
Üdv: marica
Kicsit érdekesnek tartom, hogy egy nő helyzetébe éled bele magad.
Hát igen, van aki képes csúnyákat csinálni egy nővel.
Pár nő (vagy serdülőkorban lévő lány) vna, hogy így érzi magát, ahogy azt a versed megírta, de nézzünk csak rá mégegyszer:
Miért fordulnának elő ilyen mennyiségben az ehhez hasonló gondolatok : "…te húztad a rövidebbet"
Mert ez a vágya az "átejtett nőnek", valami bosszúvágy zakatol benne, magát élteti azzal, hogy ezt hajtogatja.
De miért is?
Nem tudott talán bosszút állni, mert olyan hamar jött a "pofon", és a szeretetével állt szemben amit kapott.
A szeretete pedig gát ként funkcionált talán még abban is, hogy verbális úton adja útját az öregnek.
Emígyen' a szeretetét lassan győzheti le, mert egy öszöni vágyakból álló érzelem, mely ha szabad, ellepi a tudat nagy részét, aonben egy ilyen traŭma után álltalában erkölcsi okoból ( a csalódás miatt ) elnyomják ezt az érzelmet, melynek a későbbi visszatérése, erős és hamis gyűlölködésben jön vissza.
Kellemes személyiséghez és hisztárihoz vezet a lefutási ideje alatt.
Mehetett volna bele még trágárság.