Csontjaimban érzem a hajnali ébredések
hűvös nyugalmát, bőrömön azt az érintést,
amelyet utoljára rajtam felejtettél, az idő
csobban köröttem, egy köhintést még
áthallok az éjszakádból.
Nyugatról támad a szél, néhány ág törik,
aztán kisimul az égalja, összeszedem
széthullott szavaidat, mondatba rakom,
segít egy-egy képző, rag, mikor felsikolt
türelmetlen haragod.
Elgondolkodom, lehet-e rajzolni halált
bársonyos bőrre, felfénylik-e egy mosolyban
vagy csak csuhásan baktat nehéz léptekkel
a tehetetlen szétszakadt lélek sokkjában,
amikor a gödör sírrá tágul.
4 hozzászólás
Ez tetszik. Főleg az utolsó versszak. Talán az idő csobban nem a legtökéletesebb, de még belefér.
Üdv: Kati
Kedves Kati
Én megvoltam elégedve ezzel a verssel. Az a csobogás sem "közszerű", nem emlékezem, hogy másnál olvastam volna.
Naszóval, tegyük a jobbak közé.
üdv
– i –
Kedves Kati!
Versed érdekes, nekem tetszene is, azonban több olyat szót használsz, amely bizony nem a legjobb,
mindkét előttem szólónak igaza van. Édes anyanyelvünkben bizonyos szavakra sok más szót
lehet használni. Ezért versedben például az idő nem csobban, hanem telik, múlik, siet, elmegy, eltelt, elmúlik, s még sorolhatnám.
Megemlítem még azt, hogy csuhásan baktat is rosszul hangzik. Helyette is van elég szó. Lassan baktat, gyorsan baktat, sietve baktat fáradtan baktat, s folytassam? Az nem fontos, hogy egy-egy szó különleges legyen, de az fontos, hogy jó, és odavaló, érthető legyen. Ismétlem: anyanyelvünk szótára utolérhetetlen, lehet benne válogatni. Próbáld kicserélni, jobban hangzana érthető szóval.
Szeretettel: Kata
Elnézést kérek, hogy a közvetlenül alább Kedves Katit írtam megszólításra, Önt nehéz megszólítani.