Otthon, Erdélyben
a hegyeken
már esik a hó,
puha lágy takaró
a tájon,
és gyűlik
bokrokon,
és az ágon,
hófehér szakállát
rázza, egyre csak
rázza Télapó.
Öröm újra nézni:
surranó szánkó,
gyermek hangok,
kacajok
csengenek ki
a régi, régi
havas telek
üveg
fala mögül.
Repülő időben,
gyermek marad
az ember,
újra örül,
amikor beszól a reggel:
–hahó, hahó,
leesett a hó!
Mert Erdélyben,
A Hargitán
megkönnyeztet
a fehér takaró…
5 hozzászólás
Visszavitt a versed a gyermekkorba és a Hargitára!
( igaz, hogy nyáron jártam ott de a képzelet mindenre képes, olyan szépen írtad meg.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Szívemből örülök, hogy szép emlékeket idézett benned a fönti versem. Nekem is van nagyon sok erdélyi emlékem, amelyek kísérnek, halálomig, de addig prózában, versekben, szavakban megőrzöm a szépséges Erdélyt.
Örülök, és köszönöm, hogy olvastad a fönti versemet.
Szeretettel, Inda.
Kedves Lajos!
Köszönöm!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy olvastad. Ma november, 12 centis hóval köszönt el tőlünk.Itt is lehet majd havas tájról, hegyek között, bentről, vagy kintről követni az időt.
Barátsággal, Inda.
Kedves Futóinda!
Bizony már nemsokára vége az ősznek és esni fog a hó.Szép vers.
Ági