Ezeregy éjjel, mesés varázs,
Seherezádé megbabonáz.
Mindenik éjjel egy új mese,
Csodavilágba szállok vele.
Alakja Vénusz, szelleme tűz,
Szerelmet ébreszt, vágyakat űz.
A haja sötét, fekete éj,
Szeme két csillag, éje egén…
Meséje szárnyal, szállok vele,
Már nincsen vége, nincs eleje.
Várom az újabb történetet,
Kelet varázsát, szépségeket…
Seherezádé, mesélj, mesélj,
Mily nagyon rövid ezeregy éj!
Repül az idő, száguld veled,
Itatván mohó szerelmemet.
2 hozzászólás
Látom majdnem 4 éve írtad, Először a valóvilágos szőke bombázóra gondoltam, de látom más adta az ihletet. Sebaj, jó kis költemény!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Én az eredeti történethez igazítottam a vers tartalmát. Az ezeregy éjszaka meséit gyermekkoromban olvastam, de még eszembe jut pl. A kis Mukk története, Szinbád a tengerész, Ali baba és a negyven rabló. Valamint az alapmese, Seherezádé története, ahová a király nézőpontjából léptem be.
Örülök, hogy tetszett neked! A való világ helyett mindig van más műsor, amit nézzek. 🙂
Szeretettel: Alberth