Vasárnap volt,
ő leült egy kis padra.
A magányos paradicsombokor
régi nótákat dalolt.
Füstös, kacagónyarakról,
selyem szavakról,
tekintetekről melyek,
régről hazajárnak.
Alkonyi őszben,
mindig, hej de fájnak.
Némán hintette,
szeptemberi méláit.
Halvány ezüstösbarna
naplementék,
kék, sárga, pipacs szìnű esték.
S benne emlékek,
öregecskék.
Elmúlás köszön,
a vidéki városra.
Álmokat bocsátó,
szerelmes vánkosra.
3 hozzászólás
Szia Alkonyi!
Nagyon szép képek es hasonlatok közt
vezeted az olvasót!
Emlékezéseid,természeti képeid,hangulataid
felidéznek egy egy idöszakot,egy egy mély
´átélést´…egyszer szépeket,máskor kissé fájóakat.
Itt az:"Ezüstösbarna szeptember"
megszemélyesitése remekül sokerült!
"Vasárnap volt,
ő leült egy kis padra"
Szép jó estét kìvánok 😊
Örülök,hogy sikerült átadnom a hangulatot.
És,hogy "érezted a versem"
Szeretettel: Alkonyi
"Némán hintette,
szeptemberi méláit.
Halvány ezüstösbarna
naplementék,
kék, sárga, pipacs szìnű esték."
Csodaszép!
Szeretettel gratuláölok:salor
Szép estét!