nyolcvannégy után születtem,
nem láttam már a romokat.
Szürke múzeum teremben,
régi diákon hevertem,
s néztem csontvázát a mai szennynek.
Kései órán színeztem néhány szót.
írás folyam…
nem kaphattok altatót!
Milyen kohézió? Nem kell az neked!
…rég elapadt.
Cső abszurd! Megyek veled.
Modernéknél a jó cipzár is lázad.
Szegény lovag!
Hányás nélküli házad.
Látom fázol, de milyen szép ez a sál!
Biztos ritka.
Ilyet máshol nem talál!
Nyolcvannégy után születtem,
nem láttam már a romokat.
Sörösüveggel kezemben
szétnézek egy régi versben,
s belehányok, mintha enyém lenne.
4 hozzászólás
Hát ez lenyűgöző!!!! Fenomenális! Iszonyatosan tetszik!! És képzeld, idézőjelbe fogom tenni!
"Szétnézek egy régi versben, s belehányok, mintha enyém lenne." Fantasztikus.
Üdv.Ngaoboru
Huh! Baromi hatásos, erős mű. Örülök, hogy rátaláltam.
Üdv, Poppy
Szia F.P.!
Az első gondolatomat írom le Neked hozzászólásként:
ÜTŐS CUCC!!!!!
Szeretettel: Falevél
Üdv!
A közepe felé egy kicsit elvesztem, kissé szétesett a vers… de az utolsó versszak mindenért kárpótolt! Nagyon jó a befejezés, csak gratulálni tudok hozzá! Csak így tovább!
medve voltam