Régmúlt évek fehér karácsonyának
meleg-kalács-íze mosolyg felém,
meghittségét már más adja a mának…
Az ég is csalfa napjaink telén.
Gyermekként rejtelmek lakták a házat
a szent napon, s mikor az este jött,
percek múlása fokozta a lázat:
mi rejtőzhet a zárt ajtók mögött?
Izgalom-rózsás arccal figyeltem
a hópaplan alá bújt dombokat,
a teljesség tüze hevült szívemben,
s a hűs ablakhoz nyomtam arcomat.
A csengettyűk varázs-hangja kitárta
a fényben úszó díszes nagyszobát,
anyu s apu fénylő szeme vigyázta,
miként bontom ajándékok sorát…
Ma eső szitál a csalódott világra,
a fehérség túl hamar költözött,
színhiányos lett gyermekeink álma,
s gyérebb titkok a zárt ajtók mögött.
Ma mi szemléljük csillogó szemekkel,
az izgalomtól lázas csemeték
telnek-e elég tápláló meleggel?
Hisz kinn a dombok hideg-feketék.
16 hozzászólás
kedves wryan!
Nállunk itt csak az utak feketék, de talán ezt a modern ember el sem tudja képzelni másképpen. Pucolják, sózzák, és elveszik az embertöl az egész karácsonyi hangulatot, és ezt mindig azzal a kifogással, hogy nem akarják, hogy valaki meghaljon az úton. Miért kell télen is olyan gyorsan odaérni valahova, mint nyáron, miért kell az autóval száguldani, hiszen legtöbbször mindig azok halnak meg akik sietnek. De akkor pedig a kifogásuk nem stimmel, ha nem pucolnák és sóznák, nem tudnának száguldani, és meg sem kellene halni. Egy kis horpadás az autón még nem halálos. És egy ilyen fals illuzióért minket megfosztanak egy szép karácsonyi estétöl, Ki érti ezt meg? Még jó, hogy van valaki min te is, aki visszaemlékeztet bennünket, egy ilyen szép verssel azokra a szép karácsonyokra. Köszönöm.
üdv Tóni
Szia!
Bár most feketék a dombok, versedből így sem hiányzik a melegség, mint ahogyan a karácsonyból sem. Tetszik.
Békés Ünnepeket!
Szeretettel: Rozália
Nagyon kedves, hangulatos vers, ahogy a múlt karácsonytól eljutsz a maiakig. A 4. versszakban szerintem "bontom" lenne a helyes, leginkább névelővel, de azt gondolom szándékosan hagytad ki.
Üdv,
Poppy
Kedves Toni!
Nálunk itt Szfehérváron sajnos két nappal szenteste előtt teljesen elolvadt a hó, pedig hogy' reménykedtünk, talán gyönyörű fehér karácsonyunk lesz most végre, annyi év után…de nem…
A mi gyerekeink már nem is emlékeznek igazi, havas telekre. Pedig milyen csodálatosak is voltak!
Nagyon köszönöm hozzászólásod!
További boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok Neked!
Üdv: Ria
Kedves Rozália!
Épp a fekete dombok miatt érzem úgy, még több melegségre van szüksége gyermekeinknek. Csak remélni tudom, hogy eleget kapnak az évek során.
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Boldog, meghitt karácsonyi ünnepeket Neked!
Szeretettel: Ria
Kedves Poppy!
Az esti eső szitálása váltotta ki belőlem az emlékezést és a nosztalgiát. 🙂
Köszi a figyelmeztetést hibámra, igazad van, már javítottam is!
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászóltál versemhez!
Kellemes ünnepeket kívánok Neked!
Üdv: Ria
Kedves Ria!
Nagyon szépen írsz! Ma már karácsony van.A hó csak az emlékeinkben él már ,mint a kalács-illat .Elmúlt az izgalom.A hidegről melegre váltott ,aztán estére megint hideg az idő.Csak a szívekben lenne ilyen melegség mint a versedben, de jó lenne ,de szép lenne, lehetne a világ.A vershez gratulálok, köszönöm az élményt, a szép percet.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Tudod, én abban a korszakban nőttem fel, amikor még melegség volt a karácsony hozadéka. Szeretném e melegséget ma is visszaadni gyermekeinknek, bár a fizikai háttere egyre nehezebb feladat…
Mindenesetre úgy gondolom, hogy a szeretet nem csupán tárgyfüggő – s ennek bizonyítékát tapasztalom a gyakorlatban…
Engem melegít az a spontán reakció, melyet gyermekeimtől kapok nap mint nap…
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Ria
Kedves Ria!
Versedben a régi szép gyermekkori karácsonyt idézed, majd "színhiányos lett gyermekeink álma, s gyérebb titkok a zárt ajtók mögött" – ebben érinted a mai helyzetet. Mindenütt érezzük, hogy csökkennek azok az értékeke, amelyek értékek számítottak akkor régebben, s mintha az értékek értéke is csökkenne. Milyen szomorú is, ha ez így lenne igaz. Ez ellen kellene küzdenünk azzal az erővel, ami még bennünk él. Hátha tudnánk fordítani az elsiványuló jövőkép ellen.
Örülök, hogy olvashattam a versed.
Szeretettel: Kata
Élvezettel olvastam a versedet kedves Ria.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Örülök, hogy versem megnyerte tetszésedet!
Üdv: Ria
Igen, nagyon szépen megfogalmaztad a karácsony váró hangulatát az emlékezés és most a várakozás. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Hát, igen, én még a régi karácsonyok érzéseit keresem, ill. próbálom megteremteni… Hogy ez mennyire eredményes, csupán a gyermekeink tudják elmondani. Remélem, lesz rá mód, hogy meg is tehessék…
Köszönöm hozzászólásod!
Szeretettel: Ria
Kedves Kata!
Örülök, hogy ennyire megérintett versem, s értetted a lényegét! Én is hiszem, sőt tapasztalom, hogy nem lett kevesebb a karácsony ünnepe, csupán jelentősen átértékelődött.
Ez nyilván nem probléma, hisz értékéből semmit sem vesztett, sőt… Nálunk legalább is így működik. Tudom, hogy nem mindenhol… Küzdeni? Szerintem a szeretet áramoltatása nem küzdelem, s ez lenne a feladatunk – , azoknak, akik tudják, hogy ez mit jelent! Rengeteg embernek van rá szüksége…
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászóltál versemhez!
Szeretettel: Ria
Kedves wryan!
Ez a vers kellett nekem ma.Talán az élet akarta, hogy rátaláljak.
Nagyon jó szerkezetű vers.A tartalmáról nem is beszélek.
Örülök, hogy megtaláltam.Én is nosztalgiáztam.Köszönöm.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy megérintett versem, s nosztalgiára késztetett!:)
Köszönöm hozzászólásod!
Szeretettel: Ria