Láttam, amint menni készülsz, fáradt a szemed,
láttam, amint messzire réved tekinteted.
Láttam, hogy indulnod kell, aludjál hát,
de vedd fel a legszebb lila ruhád!
Láttalak vidáman táncolni egy életen át,
szeretettel szőni, fonni életpalotát.
Most gyengülő karoddal öleltél át,
áttáncoltuk tipegve a konyhát, a szobát.
Fáradt vagy, fáradt, aludjál hát,
de vedd fel a legszebb lila ruhád!
És látom, amint lázasan készülünk, várunk reád,
amint virágot viszünk szobádba, persze, lilát.
Királyságének, keringődallam lengi át a szobát,
betáncolsz csillogó fekete hajjal, persze lila a ruhád.
Mi mindannyian ott leszünk, várunk reád.
Addig is jó éjszakát!
3 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon szép,megható írás!
Emlékezés!
Az a lila szín ismétlése szívbemaróan hat!
Nayon,nagyon fájó!
Csodaszépen kifejezett emlékezésedre,gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Fajóan gyönyörű, kedves Rita.
De tudod, földi életünk végén nem pont van…
Szeretettel: gleam
Kedves Rita! Megrázó, fájdalmas, és mégis reményt adó vers! Átragyog rajta töretlen hited! Szeretettel üdvözöllek: én