Minden elvonuló gondolatsugár,
kételyt hagyva sír egymás után.
Függöny létrán lebeg az eltelt idő,
izguló pillanatok, s lesz e következő ?
Ködben tapogatom az elillant terveket,
régtől gőzölgő, íztelen fényeket .
S ha új lepedőt még egyszer terítenék,
talán most tiszta maradna a fénytelen éj.
2 hozzászólás
Szia Dlibáb! Fénytelenül fénylő – ez az első gondolat, ami a versedről eszembe jut. Kétely, remény, csalódás táncol egy lepedőn, -hogy stílszerű legyek, s nem úgy fogalmazzak, h: "…táncol egy boros asztalon…" Üdv: én
Mindig örülök a hozzászólásodnak. 🙂 Köszönöm 🙂 Szép napot!