EB zajlik lengyel földön,
No meg Ukrajnában,
Mindenütt nagy kivetítők,
S őrült fociláz van.
Két hete a tévé előtt
Ülök én is este,
Akit adnak, végignézem,
Mindegy, nyer vagy veszt-e.
Itt eszem a vacsorámat
A képernyő előtt,
Válogatok a jéghideg
Fröccsök, sörök között.
Magyar csapat hiányában
Ki nyer, mindegy nekem,
Csak szép foci, okos foci,
Csapatjáték legyen!
Csodálatos ez a játék,
A sportok királya!
Tömegek öröme-búja
A lelátó, pálya.
A nemzeti Tizenegyek
Hol kilencven percig,
Hol százhúszig viaskodnak,
Győztes – csak az egyik!
Tizenegyest nem berúgni
Az egy tragédia,
Kitagadják az övéi,
Ne is menjen haza!
Most vasárnap lesz a döntő,
Ezúttal Kijevben,
A söröket egy rekesszel
Már bekészítettem…
Művészet ez, bőrgömb-varázs,
Európa-ünnep,
Talán egyszer viszontlátjuk
Ott a nemzetünket!
__________________________
2 hozzászólás
Tetszett a versed! Valahogy hasonlóképpen éltem meg én is az eb-t, azzal a különbséggel, hogy egy-két csapat játéka nekem szimpatikusabb, mint a többieké.
Üdv: Tibor
Játékos vers, egy játékról írt versnek olyannak is kell lennie. 🙂 A címet viszont túlvariáltad.