Fontos, hogy értsem
a darabokra tört csont
szilánkjainak hasító
reccsenését érezzem
a gerinc roppanását
fontos, hogy lássam
árokba rugdosott
kenyérdarabra összegyűlt
hangyák hogy rontanak
apró morzsákra üresre
mert már a szalonna is
elmaradt.
Fontos, hogy tudjam
a szó is gyógyít, ha
igazra éhezőt hívsz
csendes ebédre és
asztalodhoz fér ki
kérni sohasem volt
bátor, kinek nem juthatott
mások igazából.
Robbanni ezer darabra
kéne, szóródni szét
vinni meleget hol fáznak,
mutatni, kövezni utat,
hogy vezessen gyávát előre
zokogást csendesítve rásimulni
sirató anyának
áttetsző könnyére.
3 hozzászólás
Nagyon megfogott a versed. Sok szép gondolat, szép képek (“a szó is gyógyít, ha
igazra éhezőt hívsz csendes ebédre” – ez különösen tetszett), részletesebb kritikát most nem tudok mondani, de megfogott, és ez a Fontos! 🙂
Szeretem a verseidet. Ez is komoly, szép, sokatmondó alkotás.
Köszönöm a hozzászólásotokat, BUÉK mindenkinek.