Csapong az emlékezet
Cikázik hosszú utakon.
Meg megáll néha kedvére
Felejthetetlen órákon.
Pereg az ismert képsor
Élesben egyszer átéltük.
Úgy tűnik szebb volt
Mint azt eddig reméltük.
Létünket hordjuk magunkkal,
Könnyedén küzdve magánnyal
A múló időt feloldja
Éltető kalandok sora.
A füstön túl más világ él,
Lelkeden nem üt sebet
Ott várnak rád mindazok
Kik szívednek kedvesek.
Zeneszó, kedves ütemek,
Hangok, fények repítenek.
Ki lemarad mellőlünk egyszer
Sírhat magában, mint a gyerek.