magánnyal, remény nélkül.
Egy élet romba dőlt,
s a szív most összetört,
ez lett jutalma végül.
Egy szív már nem felejt,
s örökké érte él.
Tudja jól, nem lehet,
s a szív már nem felejt,
csendben múlik el a lét.
Egy szív mindig szeret,
s feláldozza magát, ha kell.
Sosem kap már teret,
s a szív mindig szeret,
magányosan, némán hal meg.
***
A kapu bezárult,
szívem egyedül van.
Fülem elfeledett,
régi mondatot hall.
Nincs remény!
Elűz az őrület,
hiábavaló lét.
A szív összetört már,
a lélek bolyong rég.
Nincs remény!
Nem fordítja vissza
se Isten, se ember.
Csupaszon áll az Én,
de mozdulni nem mer.
Nincs remény!
Többé már nem bízom,
mert mi volt, visszatért.
S mit a Sötét suttog,
én azt már tudom rég.
Nincs remény!
4 hozzászólás
De mindig VAN REMÉNY!!!
BARÁTSÁGGAL PANKA!
Joxemi!
Egyetértek Pankával, remény mindig van. S mindenki követ el hibákat, ezzel nem vagy egyedül. Tanulj belőle, s hagyd mielőbb magad mögött. Előre nézz, járj nyitott szemmel, a lehetőségek előtted vannak. S meglátod, mennyi szépség vár még rád:)
Szeretettel Rita
Kedves Jox!
Pankáékhoz csatlakozom…
Mindíg van remény,
Csak bízni kell,s felcsillan a fény!
Drága Jox!
Hiszen tudod Te nagyon jól, a remény hal meg utoljára! Hú de elcsépelt frázis!
DE!
IGAZ!
Depresszív soraidhoz szeretettel gratulálok, remélem nem sajátod ez az életérzés, hiszen akkora szíved van, hogy bárki bőrébe bele tudsz bújni, mert empátiád határtalan!
Nagyon nagy és szoros, mégis gyengéd öleléssel: Noémi