A fal mögött egy antik hárfa peng,
A szép kezet csak hozzáképzeled,
Egy égi arcot küld a képzelet.
Fehér ruhája, széle rőt arany,
Miként a fürt, mely homlokába hull,
Dalok zuhognak számolatlanul.
Csapong a szem, de hasztalan keres,
Gyanakszik is, ha ujjong vagy örül
A párja és az ellensége, fül.
Az elme vár, majd vígan közbeszól:
Semmit se lát, csukott a szív szeme,
A fülben zúgó vér se húrzene.
Vitában többet ér az értelem:
Enyém ma itt a könnyű diadal,
Delúzió csak, semmi más, a fal.
A fény mögött a tágas, nagy Nihil.
A lány kacagva kérdi: Mondd, ki bánja,
A fal mögött ha vígan peng a hárfa?
13 hozzászólás
Szia Müszélia! 🙂
Gyönyörűen peng, bennem megszólalt.
Általában nem kedvelem a sorkezdő nagybetűket, itt viszont határozottan igazodik a tartalomhoz, a stílushoz.
Olvastam már nálad verset, akkor is megjegyeztem, hogy gyakrabban kellene rímekbe szedned a mondanivalód, mert legalább olyan jól közvetíted így a gondolataid, mint prózában.
Örülök, hogy zenébe ágyazott gondolatokat olvashattam tőled, a fal mögül (?). 🙂
Így szólal meg egy dal, amikor az elme és a fül találkozik.
Köszönöm az élményt, megörvendeztettél igényes verseddel, mondanivalóddal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
a dallam nekem is tetszik.
valamikor rengeteg verset írtam, most éppen a leszokás fázisában vagyok.
Szia!
Érdeklődve olvastam a versed. Nagyon magával ragadott, Gyönyörűen írtad le az érzéseket. Hallom az antik hárfa húrjának pengését. Gratulálok! hundido
köszi a kedves szavakat.
bocsi, de miféle név ez? ragozni is lehet?
Szia!
Valamikor autodidakta módon eszperantó nyelvet tanultam. A hundido= kiskutyát jelent. 🙂 üdv hundido
szia!
én igazából macskás vagyok, de azért remélem, nem haragszol.
a kedvenc macskám neve volt müszélia, aki már sajnos nagyon régen nincs velünk.
Kedves Müszélia!
Ez már vérprofi 🙂 szinte, mind a téma, mind az üzenet, a nyelvezet, a versforma, rímek, dallam, és nem ritmus 🙂 a helyén, szóval harmónia.
És miért szinte? 🙂 miért nem hatcsillagos?
A 3. vsz. utsó sorában a fül kilóg, picit beleerőltetett a rím kedvéért, de a tartalomhoz persze illő. Valami ilyest érzek, bár nem annyira az utolsó előtti szintén utolsó sorában a fallal kapcsolatban.
egyébként nagy tapsom és főhajtásom: LP
Szia Müszélia!
Ez a vers telitalálat. Legalábbis engem telibe talált. Zengnek bennem a húrok…
Még sok ilyent… hasonlót kívánok nekünk, tőled. (lám, milyen önző vagyok)
Gratulálok szeretettel!
Ida
Szia Ida,
nem ígérem, hogy még sok hárfát fogok írni, ebben a pillanatban nagyon sok másféle tervem van.
Kedves Müszélia!
Ezek csodás sorok!
"A fény mögött a tágas, nagy Nihil.
A lány kacagva kérdi: Mondd, ki bánja,
A fal mögött ha vígan peng a hárfa?"
Mint az egész!
Szeretettel:sailor
köszi, örülök, hogy tetszik.
Elidőztem, csodálattal szép költeményed felett!
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon szép a versed kedves Müszélia!