Szelíd földeken járok. Vigyázza léptem
repce táblák szélén selyem fű- paréj.
Egy zsenge fűszálon izmosodni készen
tornázik a szélben bódult donga-méh.
Ganajtúró görget galacsint, szorgalmát
irígylem. Pipacsot kent tengernyit délibáb.
Ring, fölötte szellem jár, vérszín-taván,
mégis pihen a tekintet.
Egy mosoly, egy nyugtató sóhaj,
és álom csüng a jóllakott szemre.
Semmi romlás, kedvrontó zönge,
csak napfény, csend, és kék ég.
Messzi hegyorom békít eget-földdel össze
A pillanatot behunyt szemem mögé zárom.
Álmomban, még mindent tovább néznék.
1 hozzászólás
Kedves Barna!
Érdekes és nagyon jó címet adtál a versednek. Érdeklődéssel olvastam a tartalmát, jó, hogy rátaláltam az Ajánlom magam – verseknél. Nagyon tetszik a befejezése:
" A pillanatot behunyt szemem mögé zárom.
Álmomban, még mindent tovább néznék."
Egyetlen megjegyzésem: A végétől számított harmadik sor után csupán egy pont hiányzik.
Szeretettel olvastam: Kata