Búsan szól egy hegedű, muzsikája halk!
Sírva szól a szélben, dallama már meghalt.
Én értem zenéje minden kérő szavát,
Húzzad a nótámat, a nap aludni vágy.
Játssz még nekem szépen, hallom a dallamod,
Mindenki pihenni tér, csak a hold ragyog.
Kettesben maradtunk, nem látja senki már,
Suttogd fülembe mit a vonó húzni vágy.
Dalold el még egyszer utoljára nekem,
Mennyire csodás volt e földi szerelem!
Sírjunk ketten együtt ezen az éjszakán,
Könnyeinket nem látják, csak dalolj tovább.
Utoljára nekem húzd ennyit kívánok,
Úgy aludjak örökre, vigyem halk hangod.
Szavakat suttogok, melyeket te hallasz,
Elviszem magammal, játsszál újra tavaszt.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Gondosan felépített versed lírai szépségű szerelmes vers.
Szeretek ilyen versekkel találkozni, szebb lesz a napom.
Írjál nekünk sok hasonló sépeket!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Még nagyon kezdő vagyok,de igyekszem 🙂
Nagyon szépen köszönöm dicsérő szavaidat !
Szeretettel: Susanne