Keresem az utat, de már nem találom.
Elveszett minden, nincs már több álom.
Nincs e létnek se célja, se tétje, se vesztesége,
csak öröme, halála és kínszenvedése.
Hová lettek a régi szép szavak,
a kósza percek, az elmúlt nyarak?
Mi lett a boldog órákkal,
a dalos reggellel, a csillagos éjszakákkal?
Hová tűnt a nap fényes ragyogása,
a csend szava, a hold magánya?
Ó, drága Élet, kedves Remény. Mi lett veled?
Hová tűntél? Hittem benned, szerettelek.
Szeretném újra, hogy itt legyél velem,
hogy átkarolj, ölelj, segíts nekem.
Kérlek, ne múljon el ez is oly hirtelen.
Ne engedd, hogy mint őszi levél a fától
tőlem most Ő is fájó búcsút vegyen.
2 hozzászólás
Gyönyörű érzések, gondolatok!
Gratula!
Köszönöm a véleményt és az olvasást! 😀