emlékszel apa? anya ilyenkor
mindig eldugta
a krasznaja moszkvát
talán titokban azt remélte
egyszer majd chanelt vagy
nina riccit kap cserébe
de te inkább
a szifonból spriccelted hajunkra a vizet
haragudtam rád
nem kaptál érte hímes tojást
anya polcán rég kiszáradt
az orosz kölnisüveg
már ébreszthetnél szódavízzel
mert mióta felhőkön ülsz
az eső öntöz húsvét reggel
10 hozzászólás
Ezek olyan fájdalmasan őszinte sorok, kedves Évi,
meg kell a szívnek szakadni. Elvittél… valahova…
Üdvözöllek!
Ida
Köszönöm drága Ida, örülök, hogy olvastad, és hogy elvihettelek valahova…
üdv: Évi
Szép megemlékezés, szívet fájdítóan szép.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali:)
köszönöm, és örülök, hogy így gondolod,
üdv: Évi
Szép emléket idéztél fel.
Versedben ott bujkál az emlékezés fájdalma is.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Köszönöm, hogy olvastál.
Évi
Nagyon szépet,fájóan szépet írtál!
Elöször olvaslak!
Üdv:sailor
Örülök, ha tetszett 🙂
Üdv: Évi
Hiányoltalak innen már, a verseid számomra újat visznek a költészetbe, kimondottan tetszik. Sokat vagyok képes elidőzni nálad. Valahogy úgy érzem a jelen, és a múlt vegyítése olyan mint maga a nagybetűs élet krónikája. És mi is lehet más, ha nem az. 🙂
Marietta
Drága Selanne!
Valóban ritkán járok erre, de talán nyáron megint lesz időm az írással is foglalkozni. Örülök, hogy szívesen olvasol 🙂
Üdv: Évi