Mint kicsavart fa a mélyben,
A Föld legocsmányabb férge,
Alvadt vér egy gyilkos késen,
Bűn után őszinte szégyen,
Ilyen az én életem.
Veszett sánta kutya istene,
Örült vadász figyelme,
Villámlások tiszta fénye,
Csörgőkígyó száraz mérge,
Ilyen az én életem.
Síró gyerek boldog szíve,
Átkozott pap igaz hite,
Egy kiidobott könyv fedele,
Gyilkosnak járó kegyelem,
Ilyen az én életem.
Elpazarolt rímek csokra,
Boszorkány felszentelt pora,
Feleségül vett szerető,
Egy elhagyatott temető,
Ilyen az én életem.
Könnyeinknek vörös vére,
Mely ember szemétől félve
Próbál szökni, de hiába,
Fehér börtönbe van zárva,
Mint az én életem.
3 hozzászólás
khm. kb. harmadjára kezdtem el olvasni az első vsz-ot, mire leesett, hogy miért kerül a fa a mélybe. de leesett. koppant. a mélybe, igen.
a 3. és 5. vsz-ban nagyon jól kijönnek az ellentétek.
lehet, hogy elvont vagyok, de én nagyra értékelem az ilyen hangvételű verseket.
nagyon tetszik.
hm… egy igazi ritkaság a fogalmazásod… szeretem a metaforát és a jelképes írást… tetszik nagyon az írásod és nem baj, ha így jellemzed az életed, ez is egy korszak, ami jobbá tehet még… pont azért amilyen. gratulálok
Kedves Sebzett Oroszlán!
Örülök, hogy tetszik a fogalmazásom! 🙂 Még sosem kaptam olyan hozzászólást, amiben "ritkaság"-nak nevezték az írásomat! 🙂 Szóval nagyon boldog vagyok! 🙂
Tényleg elég rossz időszakban íródott a vers, de legalább az mindig sokat tanulok az emberekről és saját magamról is!
Köszönöm a hozzászólást! 🙂
Üdv: Sally