Tengernyi tudás homokját
markoltatják veled,
iszapvárad már áll talán,
üres marad kezed.
Érzed, látszólag most te vagy
az időkapitány,
amit ismersz, kardként libeg
ostromok oldalán.
Parancsra kelsz, álmodban élsz,
te vén, felnőtt gyerek…
Várad ne mossák könnyen el
a világtengerek!