Füstös kocsma rozzant asztalánál
leült hozzám a Szerelem.
Hamiskásan mosolygó szemével rám kacsintott:
„Játszol velem?”
Lüktetett lelkem légüres burokban,
s kérdeztem félőn: „ A játék mi lesz?”
„Kártyázzunk” – mondta, (huncutul mosolygott)
„Lássuk, ki győz, ki veszt!”
Nyertem, nyertem, egyre csak nyertem:
vágyat, gyanakvást, féltést, reményt…
testet, küzdelmet, vígságot, civódást….
Ki viszi el a főnyereményt?
A Szerelem csak pimaszul mosolygott…
s lassan leesett, mit a mondás tanít:
Aki a kártyán nyer édes barátom…,
az biz' a szerelemben mindig veszít…
22 hozzászólás
Ez jó, Gyömbér, tetszik nagyon!
A formát nem értem, miért változtatod meg menet közben, vagy miért nem választasz másikat, ha szerkesztés közben borulni érzed a koncepciót?
(és a “batátom” szót javítsd ki, légy szíves..)
aLéb
Nekem is tetszik a vers is, na meg ez a játék is. Az, hogy a játékban mennyire jeleskedel, nem tudhatom, a versírásban viszont egész jól. Csatlakozom aLéb-hez, bár a formába öntözgetés a legkevesebb (tehát hogy átviszed-e msáik sorba, vagy sem), nekem inkább itt-ott a ritmusával van bajom: időnként döcög, néhol elférne még egy két töltelékszó, szerintem. Pl. az utolsó sornál OK, hogy lerövidítetted a “bizony” szót, viszont nem az az egy szótag hiányzik (az én olvasatam szerint), hanem legalább még két másik: én a “veszít” szó elé beraknám a “mindig” szót, már ha tartalmilag nem módosítja túlzottan.
Máskülönben tetszett, ötletes, stílusos.
Köszönöm a hozzászólást! A forma nem így néz ki, csak így sikerült feltennem… Azt hiszem kicsit bénázgatok.
Tényleg néhol “döcög”, de ott az idő is lelessult a kocsmában. Teljesen igazad van, a “mindig” szónak helye van a versben, így bele is teszem.
Ez is egy jó vers, bár – szerintem, – tudnád még csiszolni.
ha ilyen hosszú egy sor, állítsd át a betűnagyságot, és akkor nem tördeli ilyen szeszélyesen a program. 🙂
Köszi Titokka! Kicsit átrendeztem…
Szia! Ez tényleg jó játék – a szavakkal, gondolatokkal. Tetszik, bár a formát én sen értem. Üdv, Poppy
Nem tudom de nekem így tetszik ahogy van. Gratula Szia Samu
Erről a versről B. Huszta Irén verse ugrott be, amely sokkal szomorúbb. Az ő ágyán magány nyújtózik.
Köszönöm Aysa!
Ha azt kiáltanám: ” – Még két dupla Gyömbér rendel!” – Biztosan kinéznének engem a “füstös kocsmából”! Pedig a Tükrös verseid után (amik szintén érdekesek voltak!) most szinte felkiáltottam (psszt, dehát a család alszik!), annyira tetszett az a verses JÁTÉK! Játék a Szerelemmel, a kártyákkal, szavakkal… (döcög, vagy nem), nekem bejött!!! Olvaslak tovább… 🙂
Megmosolyogtattál… (nem tudom, hogy van-e ilyen szó?) Köszönöm! 🙂
Hasonló ez a játék is, valóban. Nagyon tetszik a versed, szépen felépített, sejtettem, hogy mi lesz a vége, de így is mosolyogtam a csattanón. Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Banyamacska
Köszönöm! 🙂
🙂 érdekes a közmondás feldolgozása… tetszett, bár furcsa volt a mosolygás jelzőkkel való fokozása (kicsit szóismétlésnek hatott)
üdw
Megkukkantottam az első feltöltött versed!
🙂
Nagyon jó!!!
Tényleg ez volt az első! :))) Köszönöm, kedves Boer! 🙂
Kedves Gyömbér!
A "Játék?" születésnapján alkotókedvet és kedves gondolatokat kívánok Neked!
A.
Kedves Abakusz!
Nagyon köszönöm a figyelmességedet! Ez volt az első versem…
Üdvözlettel: Gyömbér
Nagyon jól indul a versed,enyhe iróniát éreztem végig, ahogy a Szerelemről írsz,aki mindent odaadott, csak a boldogságot nem. Az utolsó két sorban értelmet nyer az egész addigi,ez így nekem nagyon tetszett,mert odáig eszembe sem jutott ez a mondás:-) Keserédes vers, tetszett!
H.
Köszönöm kedves Hayal, hogy olvastad! 🙂
Szia!
és végig olvaslak,
meg nekem nincs bajom a formával, meg a ritmussal se!
szeretettel:
F.
Szia!
Ez volt az első! 🙂
Zsó