Játszik velem a sors
Immár hatvan éve.
Sokáig reméltem,
Majd mellém áll, végre.
De csak játszott tovább,
Hitegetett csalfán.
Kínlódtam, nevetett,
Mégis hittem, balgán.
Ma már jól tudom, hogy
A sors nem barátom,
Nem is lesz az soha,
Hiába is várom.
Lehetett volna szebb
Az élet egy kis szerencsével,
De az álmaimat
Gyorsan, nevetve tépte széjjel.
Messziről figyelte,
Nézte, hogy szenvedek,
Hogy kezdem elölről
A szétzilált életet.
Néha úgy éreztem,
Hogy most mellettem áll,
És majd megjutalmaz,
Ha erősnek talál.
De nem volt jutalom,
Csak újabb feladat,
Egy biztató mosoly
A bajusza alatt.
Ma, épp hatvan évesen,
Megbékéltem a sorssal.
Lassan kiismerem, hisz
Ez együtt jár a korral.
Nem várok rég csodát,
Nem hiszek már benne,
De néhány boldog nap
Még nagyon jó lenne!
A sors nagy játékos,
Jól összekeveri a lapokat,
Önkényesen osztja
A szomorú és boldog napokat.
Ha jut egy boldog nap,
Nem szalasztom el,
Nem tudhatom, oszt-e
Nekem még egyszer.
Játszik velem a sors,
Nem haragszom érte.
Elfáradok néha,
Nem adom fel, mégse!
Játszhat velem a sors,
Igen, játszhat velem,
Ha segítségül ti, mind,
Itt vagytok nekem!