…csendesen kérdezem,
rég találkoztunk, hogy vagy kedvesem,
hogy telnek magányos napjaid,
szántják-e sorok hófehér lapjaid?
Lát-e festéket, ecsetet vásznad,
vagy kimosva, szárazon sorukra várnak?
És mondd, rendben van-e az egészséged,
láz, fájdalom vajon gyötör-e téged?
Egyensúlyban van-e nálad test és lélek,
nem nehéz a teher mit rád mért az élet?
És hogy vannak gyermekeid, a család,
látogatnak, nyitnak ajtót néha-néha rád?
Milyenek az emberek, ebben a nagy zajban,
van-e tisztelet, megértés, kézfogás a bajban?
Mesélj arról, milyen idők járnak felétek,
van-e kára a nagy tavaszi szélnek?
Látod, csak kérdezek, járatom a számat,
ha rosszkor jöttem, zavartalak, bocsánat.
Most éjjel van, elhagytam a szobát,
az esti séta átszűri a nap minden baját.
Ha olvasod, adj egy apró jelet,
célba ért, megtalált az üzenet.
S túl, minden más egyében,
küldöm szeretetem, ölelésem.
1 hozzászólás
Nagyon szép sorok. A legtöbb ember jobban örül annak, hogy érdeklődnek felőle, mint ha magáról mesél az író. Az érdeklődés a szeretet jele. Kifejezi, hogy fontos számomra a másik, tudni szeretném hogy megy a sora.
Szeretettel és tetszéssel: Rita 🙂