Azt mondtad, ez csak a fantáziám.
Tükörképe a tó az égnek.
Képzelj el! Azt, hogy szeretlek téged.
Fekete tavon a csillagok
Tűnő szerelem, mi bennem most felragyog.
Az enyém volt mindig, az érzelem,
Ölelj, ahogyan képzelem
Ha magába zár a víz.
Ruhám hideg magányként rám tapad
Az enyém ez a pillanat.
Csak szavak.
De érzem a kezed,
Borzongató varázs, a nyakamon.
Párás lélegzeted.
Megtörtént csókok felrázott emlékei
Egy régi papírdobozban,
Elrejtett emlékeim között
A csókjaid.
Talán nem mertem emlékezni,
Csak ölelni újra, és nem kérdezni
Levetkőzni, mint vizes ruhát
Mindent mi póz, páncél, vagy szerep,
Meztelen a szívem. Most a tied.
És gondolataidban vétkezem.
Álmok nélkül, néma az életem.
Szédít a szó a csendben,
Az elképzelt ölelés,
A valóság rebben.
Csak álom maradsz.
Látom arcodat, ha fölém hajolsz
Csókolsz. Ez csak egy álom.
Egyedül ébredek.
Hideg magányként tapad rám ruhám.
Ha magába zár a víz.
3 hozzászólás
Kedves Ariadne!
" Ruhám hideg magányként rám tapad " Megható és átérezhető, még sosem olvastam így megfogalmazva. Gratulálok, tetszik szomorú versed.
Szeretettel: pipacs
Kedves Ariadne!
Szép, érzéki, bár szomorú versedhez gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Ariadne!
Csodálatosan fogalmaztad meg az érzést és hátborzongatóan jól adtad át!
Gratulálok!
Szeretettel, Jodie