Bár mehetnék,
szabadon, mint a szél.
Bár lehetnék,
színesebb a szürkénél.
Bár tehetném,
mit nem merek.
Bár ne félnék,
attól mit rejteget.
Bár ne tudnám,
azt, amit most érzek.
Csak felállnék, s szaladnék sebesen,
tarkábban, mint azt sejthetem,
bátran végtelen erővel,
Megtehetnék bármit, esztelen,
tudva, hogy amit érzek, jó Nekem.
De addig csak ücsörgök,
szürkén, egy kopott padon,
semmittevésbe merülve,
riadtan, félelmektől övezve.
Tudva, hogy én rontom el,
és a megoldáshoz kitartás kell.
3 hozzászólás
Szomorkás hangvételű a versed. A végén mégis ott van mindenre a megoldás.
Ám ne ücsörögj, állj fel és lépj a tettek mezejére.
Üdv a Napvilágon!
szeretettel-panka
Köszönöm, hogy olvastad a versem!:)
Üdvözlettel:Réka
Nagyon jó a vers mondanivalója. Tetszett.
(Nem tudom azt, hogy tudod-e vagy csupán csak érzed, de ha tudod is, akkor lehetne így:.
Bár ne tudnám,
azt, amit most tudok.
A” bátran” után tennék egy vesszőt, és a félelmektől övezve kifejezést pedig félelmek között-re cserélném.)