A napokban teljesült az a vágyunk, hogy kutyusok kerüljenek hozzánk. Két kis fekete ,,szőrgombócot" kaptunk egy szomszéd kenneljéből. Először csak bátortalanul nézelődtek körbe az új lakhelyükön, amikor éppen nem aludtak az előszobánk fűtött sarkában kialakított hálóhelyükön. Bátortalanul nézelődtek a két csillogó szemükkel. Lassacskán, mint akik már kialudták magukat kíváncsiskodni kezdtek, hogy vajon hová is kerülhettek. Érezhették azt, hogy mit jelentenek Ők nekünk, mivel egyre jobban felélénkültek. Bejárták az előszoba minden sarkát, vajon ott mit is találnak. Kíváncsiskodó, még tétova mozdulataikkal és érzelmeik kifejezésével sok vidám percet szereztek nekünk és ami még egyáltalán nem mellékes, még szorosabbá vált a barátainkkal a kapcsolatunk. Az hiszem, hogy ez a két kutyus sok írásomnak, versemnek ad majd témát nekem.
3 hozzászólás
Üdv! Mivel én is nagyon szeretem a kutyákat (most kettő van nekem), megérintett ez az írás.
Amit hiányolok, az a mélyebb kifejezésmód. Amúgy jó!
Kedves Zsolt Nekünk is két gyönyörű fekete kiskutyánk van. Sok örömöt okoznak. Köszönöm a véleményedet. Pecás
Nagyon kevés ember van, aki nem szereti a kutyát. (Persze, akad, aki fél tőlük).
Nagyon sok kellemes percet tudnak szerezni (közben persze lesz kellemetlen is, ha mondjuk széttépik játékból a cipőket). Kívánom, hogy sok örömed legyen velük. Szeretettel olvastalak. István