Démonokat láttam, arcokat:
a rútságok szülte szellemek,
nem vettem észre: az alkonyat
a délutánt követve fellebeg,
reám húzza leplét a fájdalom,
csontjaimban jár-kel élesen
elmosódott árnyak, ködfalon
keresztül hallottam: „édesem,
jer, leányom, foglak kézen én,
adlak át a sejlő semminek
csonttalan tekergő térzenén
a fájdalom kerengve ellibeg"
Átfogott a részeg kábulat
derekamra fonta karjait,
karneváli éjjelt átmulat
s hajnalán az ágyba andalít,
maszkon át a színes forgatag,
ismeretlen arcú ősz-tömeg
tánca végleg elhúz, elragad
szétszakítja izzó bőrömet,
földre gyűrve testem elzuhant
rongyos, összezúzott, vert tetem,
álmaimban ott volt lent a hant
elszorítva ifjú lelkemen.
Ágyam szélén ott ült Jóapám,
s elfeledtem összes vétkeit,
mintha Jóanyámat hallanám,
homlokomra új kendőt terít:
„jer, leányom, ébredj, édesem,
asztalunkon alma és retek"
Apám szólott ekkor csendesen:
„ hagyd, mamám, hisz Andka még beteg!"
8 hozzászólás
Andrea!
Azt hiszem ha tovább tart a vers én is lázas állapotba kerülök. Így csak Te tudsz írni. Kemény valóság, érzékenység váltakozása. Szédül az ember. Nagyon nagynak tartom amit művelsz, – gratulálok!
Szeretettel üdv.Vali
Nem tudok megszólalni.Talán annyit, hogy azért a kincsért amely a birtokodban van, és azt a kincset megosztod velünk, köszönet jár!
Szeretettel:Marietta
Mélységek és magasságok, a hiányérzet szép költői megnyilvánulása
a versed, drága AndREA.
Szeretettel
Mesi
Kedves Andrea!
Valami csoda a versed.
Úgy hatnak rám a rímeid, mintha gyöngyöket fűztél volna egy mennyei kalárisba.
Nagyon tetszik.
Boldog újévet kívánok neked, nekünk pedig sok ilyen szép verset tőled.
Üdv: harcsa
Kedves Andi!
Úgy rímeket állítani, mint Te, még senkinél nem tapasztaltam. Csodálatosak. Nem is tudom, hogyan tudod oly könnyedén összeilleszteni. Versedben a mély gondolatokkal nagyon jól illenek az öszecsengő rímjeid – az álmok – és valóság.
Nem mindennapi, amit Te művelni tudsz, azt hiszem, utánozhatatlan!
Ráadásul, nem is új a versed, mint látom a dátumnál.
Szeretettel: Kata
Kedves Andrea!
Lázálom, teljesen átéltem, pedig még talán sosem éreztem valójában. Ráz is a hideg, őszintén. Hu…!!! Látom régebbi vers. Itt az Új év, erőt! egészséget, békét, és boldogságot!
szeretettel-panka
Igazi lázálom,
Beteggé tett kábulat,
Íratta meg veled,
E gyönyörű sorokat.
Remélem azóta már
Lélekben is gyógyult vagy.
Túl sűrűn ne add oda
Ily látomásnak magadat.
Igazán tetszett a versed, a sajátságos szóhasználatot, külön köszönöm.
Szeretettel:
Millali
Nagyon szépen köszönöm Nektek. Igen, ez még régi vers, mert már csak régiek vannak.
Végig sikerült betegeskednem a téli szünetet (aminek holnaptól, sajnos, vége), még szerencse, hogy a gyógyulás síkjára léptem.
Boldog új évet Nektek!