Oltanám az életet..
Minden ellen..mi rossz, és bűnös..
Oltanám a szerelmet..
Minden mi kicsi, és zöld, ne üljön szemedben "szörny"..
Oltanám a haragot..
Ne hozzon több bajt, oltsa el a vihart..
Oltanám a vidámságot..
Mosoly arcok… ez amit látok..
Oltanám a munkát..
Soha senki ne ebben lássa gondját..
Szítanám a tüzet…
Mindenkiben, kikben nem minden egyre megy..
Szítanám a lelkesedést..
Ki miért épp így, és él-e, valakiért?..
Szítanám a vágyat..
Kárhozat kell, ha nem éred el az ágyat..
Szítanám a boldogságot..
Kandalló előtt legyen a "légyott"..
Szítanám a gyermekek lelkét..
Ne csak egy papírrepülő legyen az emlék..
Ami szívedben egyszer éltre kelt, az már felemelt..
Az Éned tudata, ami boldogságod hivatala..
Nem is hiszed mennyi minden benned van..
Vágyak, érzések, szerelmek, és valahol ott a végzet..
Tudnod kell, hogy miért is élek..
Vinnélek…mindig, messze…, soha nem hagylak el..
Érted van a tér, és a végtelen..
Léggömbként fon át az az érzelem, amit hittel adsz nekem..
Csak nehogy jöjjön egy tű…és ez legyen a végzetem..
Kérlek..maradj meg nekem…Kedvesem!
6 hozzászólás
Nagyon szép vers! – Gratulálok! A kedves meghallja remélem!
Nagyon szép!:) Gratulálok Dinipapa, hatalmas tűzzel és lelkesedéssel írhattad ezt a verset!:)
Kedves Dinipapa!
Nagyon szép vers, különösen az utolsó három versszak tetszik.
"Léggömbként fon át az az érzelem, amit hittel adsz nekem.." Ez csodálatos!!!
Szeretettel: Rozália
Csodálatos köntösbe burkolt kérés…
Gratulálok!
Gyömbér
Megható fohász…
Gyönyörű vers, köszönöm az élményt.
Léggömb, avagy magad köré vont burkod…..hol a "te és én", a lélek egymásbafonódása, a teljes önfeláldozás, a "Kedvesért" . Oltanál mindent, mi gonosz, szörnyű, s szűrkévé tesz, mert inkább Szítanál, hogy életet adj, kincset, remegő szerelmet, mindezt látván látom, s köszönöm dinipapa!