De a költői képeket, elnyelte a gépezet,
Mi mindent bedarált,
És így a világ fejtetőre állt.
Egy kicsit visszamegyek az időben,
Nem mesze, csak kilencvenkettőbe,
Mikor munka nélkül maradtunk annyian;
Felháborodottan, mert nem volt könnyű
Oly sok év után irodába járni oly bután,
Megalázott emberként,
S vári egy pecsét értelmetlen bélyegét,
Mit előtte munka kerülő kapott,
Ha hajnalban kinn koptatta a padot,
Várva a reggelt, mert az éjjeli üzlet nem ment.
Akkor üzletszerű kéjelgésnek hívták,
Ma kapnak vállalkozói igazolványt,
Mint hivatalos munkakör,
S a hajléktalan sem munka kerülő,
Hanem élet státusz; nappal a volán busz,
Éjjel a vonat, mint melegedő menedék,
Az igényesebbnek már elég,
Hogy ne vesszenek télen a híd alatt.
Bocsánat, hogy tettem egy kis kitérőt,
De ez mind azóta nőtt
Velem együtt egy ország színe előtt.
Még nem is említettem a sok diákot,
Ki akkor már egy élet előtt állott,
És zárt kapuk fogatták.
Akkor elültették a munkanélküliség magvát,
Azóta kikeltetettek több ezer narkóst
A nem törődöm magammal most,
Némi segély akad majd,
Mivel kihúzom a hónapot,
Mit bánom a holnapot.
Azóta felnőtt ez a nemzedék,
Van esély, hogy gyereket nemzenék,
És nemzenek is.
Hát így sodorja az ár a nemzedéket….
A nép is és a nép vezérek mind mélyre süllyed
A mocsárba ott fenn és len a sodrásban.
És még mindig nem vagyok képes arról írni,
Hogy mi a saját felelősség, meg mit jelent ígérni
Jóléti csomagot, mi egyeseknek hozott felemelőt,
Azzal együtt emelte a le és felmenőt
Is beleértem, igaz sok kicsi sokra ment,
Mit a munkástól kicsent
Privatizáció címén.
Lett néhány tízezer új men
A haladás szellemében..
Most még mindig nem értem ki is a felelős
az állam, a szülő vagy az Isten?
Hogy őt meg ne sértsem,
De miért éppen most vette ki az angyalát,
A húsz éves szabadságát?
Igaz ő napokban méri,
És ott fenn a húsz évnyi
Nem tűnik soknak,
De itt egy egész generációnak
Az élete megy tönkre,
A jövőről nem is beszélve,
Mert… mert a gazdag a pénzén kotlik,
A szegény az útszélen asszonyba botlik,
És a szegénység a nyomorúságot melegíti épp,
A tét ismét a nép.
Az istenért !
Már megint kalandba bocsátkoztam,
Mert azért van aki kicsit szerencsésebb,
Aki mit kényszer vállalkozó belépett
A sűrű törvények erdejébe, sőt feketébe,
Tudjuk, a Duna is a fekete erdőben ered,
Na és a partján van Buda másikon Pest,
Meg a híd alatt is ott van az est,
És a többit ne is mondjam,
Akkor ez máris rend?
Hisz nyugatról ered
Minden.
Azóta szép lassan csordogált,
Átlépett megannyi árt,
És területet de azért többre ment;
Mint, kinek ez se ment.
Én a szerencsésebbek között vagyok,
Igaz lassan én is hervadok,
De amitől nagyon féltem,
Hogy munka nélkül panelben kell élnem
A négy szomorú szürke fal között,
Rajtam egy cseppet lökött,
Na nem kilencvenkettő,
Hanem, hogy addig is szerényen éltem,
És volt némi spórolt pénzem,
Min én is privatizáltam a panel házam egy lakását,
Mert ugyebár addig az egész a miénk volt,
Most egy kicsi része az enyém lett ott,
Hol addig éltem szerény létem.
És vártam néhány évet,
Közbe kinyitottam a számat,
És letámadtam a dohány gyárat,
Vagyis csak a munka ügyi menedzsment,
Mert akkor már menedzselt(em magam),
A szó dőlt belőlem, mint vihar lehelet,
Jó, mert nekik épp ilyen vihar kellett,
Mondván: a lassú víz, partot mos.
Na, mármost így kaptam munkát,
És dolgoztam, mint régi él munkás.
Hát így teltek az évek,
Mondom: most lépek,
Még egy kis szerencse,
Az OTP magas kamatú kölcsöne
Meg mentett a szürke falaktól,
S mivel ez sem eléggé tolt,
Hát összedobta a család az aprót,
A legkevesebb foglalót,
Vettünk egy kis családi házat,
Mely nem igazán viselt mázat.
Szép komótosan mindent rendbe tettünk,
Ez elég nekünk, meg a pénztárcánknak.
Szóval sikerült szembe menetelni az árral,
Még néhány becsületes munkásnak.
Hiába; van aki előre, van aki hátra,
Van aki helyben járva állja,
Vagy dobálja a sarat.
De azt hogy ki a felelős?!
Lehet, hogy valami négy lábú ős,
És most azt kutatják,
Hogy rács mögé dugják,
Fejlesztés céljából.
Mert az állatkert kultúrájából
Az még hiány cikk.
2 hozzászólás
Kedves marica, nagyon jól látod a problémákat, de szerintem nem csak a fiataloknak nehéz munkát találni. Az idösebbeknek is. Ismerek olyan embert, aki tanári diplomával nem talál megfelelő munkát. A versed pedig nagyon tetszett.
Remekül megírt társadalmi kép.Tetszik versbeszedési módszered,talán így nagyobb hatást vált ki,mintha mondjuk ugyanerről egy cikket írtál volna.