Távoli hegy mögül felbukik a Hold,
járja az útját, most övé az égbolt,
halovány fényét teríti a földre,
s csillag-miriád a kísérője.
Mind feljebb kúszik, égi fényét tárja,
senkinek búját nem érzi, nem látja,
hirtelen, madár bukkan fel az éjbe`,
beröppen szépen a sárga keretbe.
Bámultam ki az ablakon az éjben,
így ragadt meg az emlékezetemben
a telihold: fekete madár rebben,
szép-aranysárgán ragyogó keretben.
8 hozzászólás
Ragyogó keret, kifejező a versed kedves Ida.
Szeretettel: Ica
Köszönöm szépen, kedves véleményed, Ica.
Szeretettel
Ida
Keedves Ida !
Szívesen néztem volna Veled ezt a gyönyörű naplementét:)
Nagyon szép a versed.
Gratulálok !
szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!
Bár ez nem naplemente volt, hanem telihold, s igazán szerencsésnek érzem magam, hogy láthattam ezt a pillanatfelvételt…:)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A festők valamiféle ilyen látomásról ábrándoznak.
Tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Milalli!
Örülök, hogy nekem sikerült elcsípnem egy ilyen pillanatfelvételt, amit azóta is magamban hordozok. Köszönöm a vizitet.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A telihold szépsége!
Magáért beszél!
Nagyon szép hasonlatok!
Szeretettel:sailor
Köszönöm szépen, sailor. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel
Ida