Majd a végén
Borús, fekete éjben
jön értem a kaszás,
megkeres engem,
s ágyam felett megáll.
Csendes lesz ez az este
nem mozdul a levegő,
az életért kiáltanék
még egyszer, epedőn.
Felkap sötét lovára,
s vágtatunk tova,
csendben súgja nékem,
hova száguld lova.
Kárálás tör ki belőle,
s fejbe kólint egy baltával,
így hurcol keresztül
a városon magával.
Templom mellett ügetünk,
s én úgy vágyakozom,
ima helyett halálsikoly
száguld át az alkonyon.
Belefog a hamis szóba,
lettél vón' mindenható,
nem kéne most itt lenned,
s nem lennél vallatható.
Szemeim könnybe lábadnak,
látlak téged galambom,
zsebkendőt szorítsz arcodhoz,
édes egyetlen angyalom.
Búcsúzom tőled szívem,
s egyetlen virágom,
legyen meg mindened,
én most csak erre vágyom.
Adjon neked Isten termést,
reggelit, ebédet, vacsorát,
igaz emberek vegyenek körül,
s kerüljön sokáig a halál.
Legyen hű hozzád hitvesed,
legyen sok kicsi gyermeked,
épüljön ház tiszteletedre,
búcsúzom most, ég veled.
Borús, fekete éjben
elvitt engem a zord halál
nem látok már semmit,
végéhez értünk, s az idő
megállt.
2005. 07. 18.
2 hozzászólás
hmm…ez jobb mint az előző. A Tündérkirály jutott róla eszembe, amikor viszi a lovas a kisfiút, na és persze az Álmosvölgy legendája is. A cím érdekes, hogy miért ez a címe. Kiváncsi lennék:)
Gratulálok hozzá!
Üdv: Dalilácska
Köszönöm! Pedig a verseim nekem nem is nagyon tetszenek. Ezért vagyok ilyenkor boldog! Hogy a cím? Hát, ha nekem hamarabb jön, mint neki, legyen az akárki, akkor így képzelem. Hm. Még egyszer köszönöm a véleményedet! Szió!