Szemed úgy ragyogott a lelkem mélyén,
mint fénylő csillag fenn az ég sötétjén,
oly lágy-finoman, könnyed-simogatón,
mint büszke holdfény ott lenn a sima tavon.
Messze mentél, mégis messze tőlem,
talán nem tudsz már semmit sem felőlem,
bennem sajog még minden szép szavad,
eljátszottam azt, hogy neked szabad.
Eljátszottam mennyire szeretlek,
vágyódásom is, hittem azt, hogy kellek.
Évek jöttek, évek mentek csendben,
Rájöttem, hogy semmi sincsen rendben.
Évtizedek múltak, s túl a hatvanon
újra bekopogtál az ablakon.
Nem játszom már! A szél hordta porok
finoman befedték régi lábnyomod.
19 hozzászólás
Kedves Ida!
Sajnos, ilyen az élet. Időnként még a legszebb érzelmek is változnak, de szomorú, hogy egyoldalúan. S nagyon nehéz ilyen élethelyzeteket átélni, s feledni talán sohasem lehet.
Átérzem a sorsot, talán jó, hogy megírtad, versbe foglaltad gondolataidat. Köszönöm, hogy megosztottad érzelmeidet.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Még mielőtt aggódnál értem, elárulom, ez nem rólam szól. Egy régi filmet néztem, az ihletett meg ennek a versnek a megírására. Nagyon beleéltem magam a főhős lelkivilágába, ezek szerint elég hitelesen tudtam átadni, amit láttam.
Ha még nem olvastad a "Kumuluszok" című versemet, és van kedved hozzá, olvasd el, az személyes élmény, nagyon is.
Köszönöm a látogatásod és értékelésed egyaránt.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Az érzés, amit közvetít a versed szép és fájó, és hitelesnek tűnik, de én kerülném a "ragyog", "fénylő csillag", "holdfény"szavakat (ezek a képek valóban egy régi "filmből" valók), és ezt nem "bántásilag" mondom.
Viszont a zárókép nagyon szép..:)
Szeretettel: Évi
Kedves Évi!
Talán elcsépelt szavak a: ragyogó csillag, a holdfény, azt mondod "régi filmből valók". Valóban, ezt a versemet egy régi film ihlette. Azért mégse tegyünk úgy, mintha ma már nem ragyognának a csillagok, és nem lenne holdfényes éjszaka. Ne hidd, hogy megbántódtam, dehogy. Csak éppen nem értem, csak azért mert ezt már sokan leírták előttünk, attól még tény marad. Örülök, hogy azért valami újat is hoztam, és a zárókép tetszett.
Köszönöm a véleményedet.
Szeretettel
Ida
Szia Ida!
Bizony van olyan, hogy már késő. Egy egész történetet mesélsz el soraidban, a természeti képek segítségével. Én is mindig mankónak használom őket.:)))) Ügyesen csináltad, ringatnak szomorú, szép szavaid. Az első és utolsó versszak nálam mindent vitt.
Nem tudom, hogy a harmadik versszakban véletlenül használtad-e ismételten ez eljátszottam szót, vagy csak hangsúlyossá akartad tenni vele a mondanivalót.
Nem csak a régi filmekhez tartoznak a csillagok és a holdfény, hanem minden éjszakához. :))) Én nagyon szeretem, és bizony szívesen is írok róluk, akár divat, akár nem.
pipacs 🙂
Szia Pipacs!
Örülök, hogy Neked tetszenek a természeti képek. Mi még tudunk gyönyörködni a csillagos, holdfényes éjszakában, még akkor is, ha már divatját múlta. Az eljátszottam szót valóban tudatosan használtam, hogy hangsúlyosabbá tegyem, hogy mindennek van határa. 🙂
Olvasgattam a minap modern verseket L.Simon Lászlótól, ha már ő a kultusz miniszter, csak úgy kíváncsiságból. Igaz, hogy abban nem találtam sem csillagos eget, sem holdfényt, amit viszont találtam, abból meg, talán inkább nem kérek.:)
Így leszünk mi már maradi, elavult költők, magam részéről inkább ezt vállalom.
Köszönöm, hogy itt jártál, örültem Neked.
Szeretettel
Ida
S ha e homokszemcsék egyszer beszélnének,
tán azt mondanák: a régi szerelmek élnek.
Szívünk magában hordozza életünkön át,
az átélt örömünk minden pillanatát.
Kedves Ida!
Nagyon szép verset írtál, olyan szeretettel fájót.
Gratulálok:
Szeretettel:
Millali
Köszönöm Millali, örülök, hogy Neked is tetszett, még ha nem is egy eget rengető alkotás.
Köszönöm a kis versikét is. Nagyon kedves, szép sorok.
Szeretettel
Ida
Szia Ida!
A versed, egy alapvers, ami magában hordozza sajátos szépségét. Az egyszerűsége miatt is.
Az első verszak utolsó sora, ha a "tón" helyett tavon lenne, nekem nem bántaná a szememet. Érdemes újra gondolnod.:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Az első mondatodnak nagyon örülök. Talán a magam egyszerűségét is hordozza, amire minden versemnél törekszem.
A "tón"? Ilyet valóban nem szoktam írni, még szótagszám miatt sem. Azt hiszem véletlen történt (elütés), s aztán hagytam. Viszont, igazat adok neked, és javítom.
(Még meg kérdezem, hogy ha javítom, akkor a hozzászólások elvesznek, vagy azok is megmenthetők?)
Köszönöm, hogy olvastál és a tanácsod is köszönöm.
Szeretettel
Ida
Nem veszik el semmi, ugyan úgy visszakapod. Javítsd bátran. Szép napot Neked!:-)
Kedves Ida!
Ez valami játékos szerelem lehetett. Azt írod túl a hatvanon. Ezzel megleptél.
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Ez a vers nem rólam szól, így egyes szám első személyben volt célszerű megírni.
Nagyon is komoly szerelem volt, tulajdonképpen házaspárról íródott. A férj Németországban dolgozott, amíg a feleség itthon nevelte a gyermekeiket. Közben a férj ott kinn talált valakit, akivel együtt élt, vagy másfél évtizedig nem is jött haza még látogatóba sem. Azután elhagyta a nő, ő nyugdíjazta magát, hazajött, azt hitte ott folytatják ahol abbahagyták…
Nagyjából ez a történet, az utolsó két sor már a feleség magatartására utal.
A történet nekem is megrázó volt, az ihletett írásra.
Köszönöm, hogy rátaláltál és olvastad ezt a versem.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A cím és a vers kezdete nagyon tetszett, a közepén valahogy eltávolodtunk egymástól, mármint a vers és én, aztán a végén megérintett a lezárás.
Delory
Köszönöm, kedves Delory. Örülök, hogy elolvastad és találtál benne valamit, ami megérintett.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Még szerencse, hogy az olvasás után azonnal megnéztem a hozzászólásokat, egyébként én is azt gondoltam, hogy a saját érzéseid szolgáltak versed témájához. Valóban nagyon hitelesen írtad le a történetet, az utolsó versszak pedig gyönyörű, nekem az tetszik a legjobban. Ha az élet más területén nem is, de a költészetben a szép dolgok örökkévalóak. Ilyen példa a "fénylő csillag" és az "ég sötétjén" is. Ezért nem hiszem, hogy a divatnak bármi jelentősége volna, hiszen a jó költő "belülről" ír, a saját meggyőződése szerint, megalkuvás nélkül. Különben nem lesz eredeti és hiteles a vers. Ehhez néha hozzá tartozik a nosztalgia, a régi szerelem és az egyszerűség is. Nekem kifejezetten tetszik ez a műved, bár tudom, hogy ennél jobbat is tudsz írni.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Egyetértek veled, hogy a divatnak nincs helye a költészetben. Bár magamat nem merném még költőnek, pláne nem jó költőnek nevezni, arra mindenesetre igyekszem, hogy belülről fakadjon a mondanivaló, hogy hiteles és őszinte legyen, s azt hiszem nálam az egyszerűség is a velejárója. Talán igazad van, hogy nem ez a legjobb versem, azzal is beérem, hogy van néhány jó versem, a többi csak próbálkozás, de ha megfigyeljük nagy klasszikusainkat, nekik sem volt minden versük remekmű, sőt…
Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy találtál benne tetszetős részeket, nekem ez is sokat jelent.
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Csodálatos szerelmes vers és természetesen nem hiányozhat belőle a mély érzelem, még ha oly szomorú is. A hangulat végig szomorkás, visszaemlékező, réveteg, nagyon szépen jeleníted meg benne az idő múlását. Finoman, ésszerűen, költőhöz méltóan. Egyetértek Tamással, nekem is az utolsó szakasz tetszik a legjobban. Mindenesetre ez a műved biztosan megérdemli az öt csillagot. Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm, kedves Szilvi, a dicsérő szavakat, örülök, hogy tetszik a versem.
Szeretettel
Ida