Kinézek az ablakomon,
s felnézek a sötét égre.
Egy csillagot pillantok meg
s rögtön te jutsz az eszembe.
Eszembe jut, a veled töltött percek,
szép szavaid, hangod.
Könnyek törnek elő bennem,
s ezt mondom:”Miért csaptál be?”
Én magam nem tudom erre a választ.
Csak keservesen sírok, a csendes éjszakán,
Érted sírok, pedig tudom,
nem érdemled meg,
Te ilyenkor mással vagy,
Mást ölelsz, mást csókolsz.
2 hozzászólás
Szia !
Szomorú a versed, ne gondolj arra,kit ölel csókol.Pláne ahogyan írod versedben nem is érdemli meg. Téged is fog ölelni majd valaki biztosan.Őszintén, tiszta szeretettel.
Üdv:Selanne
Olyan valakiért, aki megcsalt, nem érdmes könnyeket ejtni, mihamarabb el kell őt felejteni. Bízzál abban, hogy majd jön valaki más, aki megérdemli, hogy igazán szeressék. Kívánom neked,
szeretettel: Kata