Nézd, oly selymes volt ott fent a felleg,
még a sugarak is útra keltek.
Csöndben hullt alá a langyos eső,
mosta a sarjadó aranyvesszőt.
Selymes pázsiton nőtt a nőszirom,
Ámor nyila érzem elbódított!
Hallgattam szívem verő zenéjét,
éreztem tavasz kacér reményét.
Lelkem simogatta egy gyöngéd hang
lágyan, tán kábított egy szirénhang?
Eljátszadoztam a gondolattal,
megbabonázott a varázslattal.
Elcsábított vágyat keltő fénye,
jámbor, sugárzó, ragyogó lénye.
Őt néztem az alkonyban remegve,
vele égbe szállok én merengve!
Ó, mondd, meddig kell reád várnom még?
illatod bennem ég, tán álmodnék?
Kedves rigódallam szól a bodzán,
itt a forró nyár, illata csodás.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Megint egy nagyon szép természeti írás.
"Lelkem simogatta egy gyöngéd hang
lágyan, tán kábított egy szirénhang?"
Igazán szép érzések ébredhettek benned!
Szeretettel gratulálok:salor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a gratulációt és az idézést.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Szép vers. Szép érzések szép kifejezése. Örülök, hogy olvashattam. Üdvözlettel: Madár
Kedves Madár!
Köszönöm szépen a gratulációt.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa