Míg válladon pihegve hallgattam meséd,
szavad ékkőként ragyogva szikrákat szórt szét,
arcomon a mosoly játszóteret rajzolt,
s a kényelmes hinta ajkam puha széle volt.
Elmondtad a nap miért ragyogja be az eget
s miért mérges ha felhő közeleg,
hisz sokan várják, hogy fényt fessen az égre
s megtisztuljanak bársony-melegébe.
Hallgattam a fákról mennyire magasra nőnek,
s hogy öltözteti a tavasz ruhába őket,
s mennyi madárka bújik meg lobjuk árnyékában
s miért zümmögnek a méhek vidáman.
S a tarka pillangókat sem felejtetted ki a sorból,
fátyolszárnyuk színe mily csodásan hódol,
mit suttognak mikor egy pompás virágra szállnak,
tündérkék színezik ki édes álmukat.
Meséltél arról, hogy mitől lesz boldog a szíved,
megőrizve a pillanatot és a hitet,
nincs már nekem soha semmi amitől féljek,
amíg pihensz, s hallgathatom mesédet.
6 hozzászólás
Szépen, kedvesen "mesélsz",
"arcomon a mosoly játszóteret rajzolt,"
Szeretettel
Emese
Köszönöm Kedves Emese:)
Szeretettel:Susanne
Kedves Susanne!
Míg olvastam a versedet én is ugyanazt éreztem, mint Te az utolsó két sorban.
Kedves, szép versed olvastatta magát.
Gratulálok. Tetszett.
Szeretettel:
Millali
Örülök kedves Millali, hogy újra nálam jártál !
Külön köszönet soraidért:)
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Kedves vers, tanító jellegű, nagyon szerethetted (szereted) azt az illetőt, akitől ellested ezeket a cselekedeteket, tényeket, akit ennyit hallgattál. Olyan érzésem volt, mintha egy nagymama-unoka kapcsolatnak lettem volna szem és fültanúja. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka !
Örülök, hogy tetszett a "mesém". Igen nagyon szerettem, szeretem:)
Üdvözlettel: Susanne