nem tépázhatnak meg a fagyok
meleg szívemben gyökerező jégvirágok
cseppenként hullajtják tirátok
szirmukat, mit megannyi könnyet
ha szemedbe nézek minden könnyebb
karod ahogy féltőn átölel
a rossz eltűnik, s ha a vég közel
én nem félek, csillagunk felragyog
most úgy érzem erős vagyok
7 hozzászólás
Kedves Amarilla!
Nagyon tetszik a versed. Ahogy le tudtad írni néhány sorban a mindent megváltó nagy érzést, engem elvarázsolt. Nagyon szép. Szívből kívánom, hogy mindig erős légy:) Szeretettel Rita
"Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak." írta Ady "Sorsunk" c. versében. Ez a négy sor jutott eszembe rögtön, ahogy elolvastam ezt a művét. Pozitív nagyon; a képei megfogtak, a hervadó jégvirág és hasonló abszurdumok olyan természetesnek hatnak benne, mintha mindennapi jelenség lenne.
Ezt a verset én nem olvastam, hanem egy vetítővásznon, filmként néztem – az elmémben.
Tetszett a verse nagyon!
Üdv: Tamás
Üdv Amarilla azt hiszem ismerjük egymást. Ha jól tudom prózát is írsz. A vers nagyon kedves, tetszik. Szeretettel Jega Ibolya
Kedves Amarilla!
Versed szép, lágyan ringató erő lakozik benne. Hiányolom itt-ott a vesszőt. Természetes csak én érzem a hiányt, lehet, hogy úgy a jó ahogy írtad. Az értékéből ez nálam semmit nem von le. Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Szia!
Erő és bizakodás árad versedből. Nagyon jó!
Szeretettel: Eszti
Kedves Amarilla!
Jó neked. Amúgy tetszik.Ilyesmit gondolom én írni is jó. Tetszik.
Ági
Kedves Amarilla!
Valóban erőt áraszt a vers. Viszont nehogy csak akkor légy erős, ha áll melletted valaki! Egyedül lenni és úgy lenni erős, az az igazi hatalom! Üdv. Szilvi