Én ilyennek látlak;
erősnek, vidámnak,
arcod makulátlan szépnek,
mit nem torzít kéreg,
és ott van az élet
szavadban, s a memoárban.
Hajnal nem lel ágyban.
s a kemény munkában
elhagyja tested egy sóhaj;
a nagyja még ott van.
És mit hoz a holnap?
– Azt csak a Jóisten tudja.
Elindultál útra,
tereltél ágyúkat,
még forradalomban törtetsz.
Bevetetlen földed,
s most nézz a tükörbe;
te is ember vagy és fáradsz.
S bár egyenes hátad,
ne nyisd ki a szádat,
látom szemedben, hogy rettegsz.
Mindenkinek kellesz.
Egy mosolygó kezdet
és keret vagy, apám apja!
Idő foganatja
betegséged magja,
de nem győz, oly óriás vagy.
S most megroggyant lábad,
s a kortól a vállad,
arcodba temetem arcom.
És megkérlek, harcolj,
bár arcodon karcok,
még mindig ifjúnak látlak.
18 hozzászólás
Szia Dende!
Ez gyönyörű! Remélem megmutatod neki, biztosan elérzékenyülne.
Jobbulást a nagypapádnak, sok-sok kitartást kívánok neki!
Réka
Dende, ez hihetetlenül szép!!! Mutasd meg neki, tényleg (bár lehet, hogy már meg is tetted), mert biztos, hogy erőt ad majd neki!
Szeretettel: barackvirág
Szép, hogy ennyire szereted a nagypapádat, és aggódsz érte. Az öregek sorsa sajnos a betegség, a legyengülés, de amíg szükségünk van rájuk, és szükségük van ránk, biztos hogy kitartanak. Az én nagyapám is igencsak rossz állapotban volt, de kilábalt belőle. Kívánom ezt neki is.
Üdv
Szia !
A nagyszüleim nekem is jelentették a csodát a mindent.Nagy trachuma ért amikor megbetegedtek.Kislányként emlékszem féltem attól elveszítem őket.Bíztatni szeretnélek.Biztosan felépül Ő hiszen akarni fogja.Miattad…értetek!
Sok szeretettel :Selanne
Ritka,őszinte szeretet rigmusa.Grt,Z
Tetszik a munkád. Rímeid nem tökéletesek mindenhol, de nem is baj. A fegyelmezett és hibátlan 6-6-8-as szótagszámaid viszont igényességről árulkodnak, Téged dicsének.
Gratulálok. a.
szia Réka!
nem mutattam még meg neki, mert nem vagyok otthon. köszönöm a nevében a jókívánságokat, és hogy olvastál!
üdv, d
szia Réka!
a verset bíztatásnak szántam, de elgondolkodok, hogy megmutassam-e. te sem szeretnéd, ha sajnálnának.
köszönöm, hogy olvastál!
üdv, d
nem, ez nem sajnálás, szerintem. ki ne örülne neki, ha a pici unokája felolvasná a versét neki? pláne, ha az róla szól? 🙂
jaj, hát ez igaz. felolvasom neki hétvégén, ígérem=)
kedves Barackvirág!
először is, köszönöm, hogy olvastál, másodszor nem mutattam még meg neki, ennek egyrészt az az oka, hogy nem vagyok otthon, másrészt nem is tudom, hogy szüksége van-e a sajnálatomra. mert ha jól megnézi az ember, benne van egyfajta gyász. a múlté.
üdv, d
kedves Gabi!
ő már nem tud meggyógyulni. parkinson-kóros, és 5 éve tart már, szinte napról napra rossz irányba változik. BÁR valamelyik nap imádkoztam érte, és jobb lett a vércukorszintje valamint a közérzete=). szóval nem vagyunk reményvesztettek.
üdv, d
kedves Selanne!
bárcsak úgy lenne. én már csak jókedvet kívánok neki, és amikor csak tudok, ott vagyok mellette. megédesítem azt, ami még van…
köszönöm, hogy olvastál!
üdv, d
kedves Zarzwieczky!
köszönönöm, letisztult és szépen megfogalmazott hozzászólás volt.
örülök, hogy olvastál.
üdv, d
kedves Antonius!
szakmai szemmel nézted, és örülök, hogy így is rendben van.
köszönöm, hogy olvastál!
üdv, d
Kedves Dende!
Szeretnék nagyapád lenni!
Tóni
kedves Toni!
egyik barátnőm azt mondta, nagyon aranyos a kommented=). én is megmosolyogtam. örültem neki nagyon, kedves volt tőled!
üdv, d
Nemes gesztus tőled, hogy a nagypapádhoz írsz verset.
Nem a szokványos nagyszülőkhöz írt versek stílusa, nagyon különleges hangulatot áraszt.
A lényeg, hogy szeretet van a sorok között.
Tetszik, ahogy szavakba öltötted, ez tényleg egy jól sikerült vers.
Üdv.:Tamás