Az elképzelt világ kizökkentette gondolataiból, szinte észre sem vette, az idő úgy elrohant. Az olvasás kedvenc időtöltéseinek egyike volt. Nem ragaszkodott görcsösen egy íróhoz, ha valaminek a címe felkeltette érdeklődését, igyekezett mihamarabb nekikezdeni az olvasáshoz. Mindenevővé vált. Gondosan készítette össze kis könyvtárát, mielőtt kiutazott. Volt közöttük krimi, romantika, nem olyan régen kezdte megvásárolni a Világsikerek sorozat könyveit. Tökéletes másolat, Jeffrey
Archertől ,ez a mostani melyet elkezdett. Aztán Svena Casati Modiganani /Európa Denielle Steelje/ könyvei is befészkelték magukat a ruhák közé.
Az órájára pillantott bizony lassan éjfél. A vekker pedig reggel könyörtelenül csipogni fog. Nem szerette a hangját. Sőt kifejezetten utálta. Felállt kinyitotta óvatosan az ajtót, majd Erna asszony hálószobájának ajtaja előtt megállt hallgatózni. Hallotta az öregasszony horkolását, ez jelentette azt, mély álomba zuhant. Még egyszer megnézte a bejárati ajtót jól zárta-e be? Félt egy picit. Ekkora nagy ház, kerítés a magasabbra felnyúló gondossággal levágott örökzöld, amely egy nagy testű kutyának sem akadály, nem hogy egy embernek. Házőrző pedig jelenleg, csak ő. Mindent rendben talált, visszasétált a szobába, megágyazott, az órát felhúzta, komótosan levetkőzött, majd bebújt az ágyba. Attilára gondolt, de elhessegette magától a kínzó érzést.
-Pukkadjon meg! Ha nem, hát nem telefonált. Biztosan „elfáradt” a sörös kriglik emelgetése közben.-gondolta, s még mosolyra is fordult a szája.-Lesz holnap macskajaj!
Megkereste kispárnáját, magához ölelte, és elaludt. Azt nem lehet tudni mennyi idő telt el, arra ébredt, mint ha a szemébe világított volna valami. Mozdulatlanul feküdt, csak a pásztázó fény szaladt át a sötét szobán. Semmi zörej nem hallatszott. Kalapált a szíve. Honnan jön ez a fény? Majd újra sötétség lett. Azt tudta, itt lépcsőzetesen épülnek a házak, valószínű a felső szomszéd kapcsolta fel az udvari lámpát. Ahogy visszaemlékezett úgy gondolta elég nagy a távolság ahhoz, hogy, idáig bevilágítson, de annyira nem is figyelte meg, az épület, és az ő házuk közötti távolságot.
Majd holnap körülnéz, ha addig nem csapja fejbe valaki.
Erőszakkal csukva tartotta a szemét, még fülelt egy ideig, aztán elaludt félelmében.
Reggel makacsul szólt az ébresztő óra. Egy gyors mozdulattal elnémította, és sebtében ment zuhanyozni. Nyúzott arc tekintett vissza a tükörből. Belemasszírozta a nappali krémet bőrébe, megfésülködött, lazán felcsatolta haját, majd a konyhába indult kávét főzni. Gyorsan beágyazott , előkotorászott cigarettát, öngyújtót, és kivitte a teraszra. Visszasétált, fogta a nagy eper alakú bögrét, ezt kedvelte meg, ebből olyan kellemes kortyolgatni a kávét. Öblös, sok tejjel fel lehet önteni a kávét, ráadásul nagyon gusztusos. Kényelmesen elhelyezkedett a kerti székben, és figyelgetni kezdte a környezetet még jobban mint máskor. Megállapította onnan a felső házból, semmiféle fény nem tudott beszökni az ablakon. Itt ,biztosan valaki járhatott éjszaka. Azt tudni kell a szobája ablakán kívülről régi zsalugáter van. Azért nem húzta le a rolót teljesen, mert az az ablak mindig csukva van kívülről Próbált már benézni, de nem lehetett belátni. A Fény az más, az utat tör magának. Megrezzent, és abban a pillanatban a kertben meglátott egy darab ott heverő, szürke kesztyűt. Lassan felállt, közelebb lépett, kereste a párját. Sehol sem volt. Ellenben a növényzet jó pár helyen le volt taposva. A torkában dobogott a szíve, és belé hasított a gondolat. Járt itt valaki éjjel.
Uram Isten! Krimit hoztam többek között olvasni, a nagy bátor, most pedig majd belecsöppenek élőben egy sztoriba. Észre sem vette, hogy valaki a háta mögött áll. Csak érezte, hogy egy kéz a vállát érinti. Kiáltott egy nagyot, hirtelen megfordult, és szinte az orruk összeért az ápolónővel. Majd azzal a hirtelen mozdulattal a szája elé kapta a kezét. Mindketten megijedtek. Egyik a másikától.
-El…elnézést dadogta, itt érdekes dolgok történek?!-makogta
-Én lennék olyan érdekes?-nézett kérdőn a nő.
-Jaj nem, de a fény… a kesztyű… aminek nincsen párja, a letaposott növények…az úgy volt…
-Én ebből semmit nem értek!-nézett kissé szigorúan az ápoló.
-Jól van. Pár perc kérem, és elmesélem érthetően-hebegte.
-Rendben, addig ameddig lenyugszik, kérem keltse fel Erna asszonyt, beadom az inzulint, a tablettáit kikészítem, és ha marad rá idő, meghallgatom a reggeli friss híreket Ágnes.
Ágnes bement a szobába, kivezette a nénit, és csak állt letaglózva, a konyha közepén. Igyekezett végiggondolni mindent, de azt érezte káosz uralkodik a fejében. Közben elvégezte teendőit a nővér. Ágnes az asztalhoz ültette a nénit, a kalácsot, és a tejeskávét elé tette, jó étvágyat kívánt. Majd intett az ápolónak menjen utána. Nem akarta, hogy bárit is értsen a háziasszony, mert esetleg nagyobb pánik lehet.
Elmesélte az éjszakát, a felfedezését a kertben. Figyelmesen végighallgatta a nővér, majd aggódó arccal megkérdezte.
-Ágnes! Nem nézett valami filmet, amely feltornázta ennyire a képzelő erejét?
-Na ez aztán a segítség!- futott át a fején Áginak a gondolat.
-Nem láttam én semmi féle filmet. Illetve igen, azt ami most zajlik, nagyon is élőben.-felelte.
-Tanácsolom, zárkózzon be jól, de ugye nem gondolja komolyan, hogy bárki leskelődne, egy öregasszony házában? Nem kell félni!
-Nem gondolok én semmit. Köszönöm, hogy meghallgatott, szánt rám némi időt.
Azt már nem mondta ki, hogy fulladjon meg, még képes azt hinni ideggyenge vagyok.
Elhatározta, szól a családnak. Legfeljebb még többen nézik majd hülyének. Mindenesetre elhatározta, figyelni fog, mert aki elhagyta a kesztyűt az lehet, hogy visszatér. Nem biztos, de elképzelhető.
Abban viszont már biztos volt a krimik amiket hozott, a bőrönd mélyén maradnak, a repertoár ennyivel szegényebb marad.
13 hozzászólás
Remek, fordulatos és izgalmas ez a rész is!
Nagyszerű alkotás!
Ölellek: Lyza
Szeretném fokozni, csillapítani , azután újból egy körforgásba zárni.
Szép napot kívánok :Marietta
Kedves Marietta, gratulálok remek írásodhoz!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy csatlakoztál , és olvasgatod hosszabb terjedelmű írásomat.
Mi Tolna megyeiek tartsunk is össze:-)))Ez volt a vicc része. Köszönöm szépen ittjártad.
Szép napot kívánok:Marietta
Na tessék!… egy szürke kesztyű, és máris tele lett izgalommal a történet. Eddig is tetszett, de most olyan kívácsnivá tettél, mint eddig soha. Ne várass sokáig kedves Marietta! 🙂
Én már lapoznék tovább. 🙂
Szeretettel gratulálok!
pipacs 🙂
Icuka! Na tessék…. bedobtam a kesztyűt. Nem a törölközőt:-))). Nem váratlak sokáig ígérem,
Örülök Neked :-))
Szép napot kívánok:Marietta
Szia kedves Marietta!
Mát tudom, hogy elmetél megint. Íme "hasznosan" töltöd az időt. Izgalmas, fordulatos rész. Gonolom útban van a következő is? Várom. Minden esetre a függönyöket behúztam én is.
Szeretettel ölellek:Vali
Szia Valikám!
Igen, lejárt a szabadságom:-) A késő esték, éjszakák nyugalmában van időm írogatni. Késen van már több rész sorban felkerülnek. Szép olvasottsággal bír a munkám. Ez jó érzés:-))
Örülök, hogy írtál hozzá:-))
Szép napot kívánok:Marietta
Hiányolom az írás iránti alázatot. Sok az elütés:
„Az vekker,” „Archertől ,ez”
Sok helyen hiányoznak az írásjelek. Pl:
„Azt már nem mondta ki fulladjon meg, még képes azt hinni ideg gyenge vagyok.”
Helyesen: Azt már nem mondta, hogy ki fulladjon meg, még képes azt hinni, hogy ideggyenge vagyok. Egy mondatban két vessző és két kötőszó hiányzik, valamint az "ideggyenge" egy szó. Akárcsak a „képzelőerő.”
„Csak érezte, hogy egy kéz a vállára teszi a kezét.” Na neee!
Kedves antonius, köszönöm, hogy erre jártál. 🙂
Szép estét kívánok:Selanne
Kedves Marietta!
Örülök, hogy folytatod a történetet. Érdekesen alakul vagy éppen nem történik semmi a történetben… vagyis csak a főszereplő agyában játszódnak az események…
Itt voltam elolvastam és várom a következőket, hogy az elgondolásaimra választ kapjak. Érdekes, ügyes. Gratulálok.
Judit
Kedves Judit!
Felteszem hamarosan, készen van több rész, felteszem egymást követően, rövidebb szüneteket tartva közben.Köszi, az érdeklődést.:-)
Üdv:Marietta
"…nekikezdeni az olvasáshoz." > olvasásnak
Látom itt kicsit krimibe fordult a regény…ez nem baj, mert színesebb tőle a műved. Nekem tetszik.:)