Fordul a Föld, fordul a fény,
száz virág forog a Napra,
fiatalon könnyű fejjel még
aranyló koszorút tartva.
Nincs köztük lenézett, különc vagy sztár,
nem lóg ki egy sem a sorból;
szívük az éltető fény rabja már,
s éretten is neki hódol
csak fejük, elnehezedve.
Hálával hajtják meg maguk;
koszorú hervad, aratás kezdete
eljő, s befelé vezet az út,
az utolsó út, be a raktárba.
Sajtolnak belőlük arany olajat;
folyékony aranyuk száz konyha várja.
Fény-tánca nyárnak: szép emlék marad.
2 hozzászólás
Gyermekek számára írtam, felkérésre. Á.E.
Kedves Emil, akár minek, vagy kinek írtad, tartalma van, és tanító, még a felnőtteknek is jó, ha tudnak egyet, s mást a körülöttünk lévő világról.
Üdvözlettel, Inda.