Március felé szaladt a toll amíg
a rongy lapom betelt, s papírkosárba
hullt a képzelettel; begyűrt a mámba
és a telt fiók visong, a tört radír
melódiája bús igent remélne.
Így fogant e vers, vajúdni kényszerült,
mert a szóvirág se nyílik bűnbe szült
parázsra, bár a holnapot megélte…
lám, a Tűz elandalít borús szaván;
a hónapok cikáznak, ám a Fény nem
ér örökre, s dúlt betűkkel áll tovább…
titokban úgy lesem hogy jajdul énem,
és eközben dalt üvölt a Kormorán,
ha már a Lélek elveszett egészen.
26 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Csodálatos a szonetted.
A dal is nagyon jó.
Üdv: harcsa
Szia harcsa! 🙂
Szerintem fordítva írtad: a dal csodálatos, a szonett esetleg jó. 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megint remek szonettet alkottál. Én a rímképleteket figyelve csodálkoztam, mert nem csak tökéleesek, de szerintem csodálatosak. Nem vagyok verselemző, ezért másra nem térek ki, de biztos vagyok benne, hogy minden tekintetben megállja a helyét.
Számomra mindig öröm, ha újabb alkotásodat teszed föl. Hiszen az hiszem, egyszerre
lettünk szerelmesek a szonettbe!
Szeretettel ölellek: Kata
Szia Kata! 🙂
Nem hagyott békén, piszkált belülről, így jött ki. Azt hiszem te is pontosan tudod, hogy milyen a szonett-szerelem. 🙂 Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ó Kankalin! Te szonettek királynője,
olvasom soraid, s dalol a lelkem tőle.
Nem érzek vajúdást e csodaszép versben,
ragyognak a szavak,s borzongok csendben.
Negyedszer mormolom e csodaszép költeményt,
köszönöm az érzést, e káprázatos fényt.
Kedves Kankalin!
Ez egy remek szonett, egészen a hatása alá kerültem. A második versszak kiemelkedően tetszik.
Viszont a harmadik sorod végét mindig úgy olvasom, hogy begyűrt a mába. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem így kifejezőbb, dallamosabb.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Jobb a te versed, mint az én szonettem. Köszönöm szépen, hogy megint hagytál itt egyet.
Ami a harmadik sor végét illeti, muszáj volt úgy írnom, mert másként nem fedezi pontosan a valóságot. Örülök, hogy a kételyeidet is megosztod velem, egyáltalán nem hiba, inkább erény.
Köszönöm szépen, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
Te tényleg a Szonettek Királynője vagy, ahogy Millali is írja.
Tetszik, szép.
Szeretettel
Emese
Szia Emese! 🙂
Messze vagyok én attól! Inkább a szerelmese vagyok a magam hibáival. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Jöttem, mert nagyon érdekel az új versed! 🙂 Annyit már tudtam róla Tőled, hogy nagyon gyorsan elkészült… és igen, vannak érzések, amik úgy hirtelen hatnak, mint a szikra… Ennek a szonettnek is maradandó a hatása…
Az első versszak alapján biztos vagyok benne, hogy a fiókban kincsek rejlenek… A papírkosár pedig olykor elrejti azt, amit mégsem szeretnénk elmondani… vagy azt, amiről azt gondoljuk, hogy nincs rendben, pedig lehet, hogy nagyon is…
Gyönyörű szonettbe varázsoltad az érzést… hogy olykor szükség lenne valamire vagy inkább valakire, hogy az a láng újra fellobbanjon és legyen fény… hogy ne érezze magát annyira elveszettnek az a Lélek, egyedül… jó, ha van valaki, aki mellett van értelme az életnek…
Folytatom fent, mert már látom, hogy nem fogok beleférni az ezer karakterbe… 🙂
Szia barackvirág! 🙂
Az a fiók inkább titkokat rejt, mint kincseket. 🙂
Az egyéniségem valószínűleg egyre inkább megmutatkozik a versekben, ennek talán az is oka, hogy kedvelem a ritmusváltásokat, nem mellőzöm őket. Ez a szonett szempontjából esetleg nem dicséretes, Petrarca nem biztos, hogy örülne ennek a stílusnak. 🙂
Királynőnek lenni nem jó, nem is vágyom a trónra, csak egyszerű szavakba öntöm mindazt, ami felhalmozódik bennem, mielőtt nagyobb kárt okozna a lelkemben.
Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm szépen a hosszas kifejtést. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Folytatás:
Technikai szempontból: nagyon tetszik a ritmus, az időmérték! Továbbra is látom, hogy Te is szereted a pontos mértéket, a tiszta ritmust, akárcsak én, de ott van a versben az egyéniséged is! Mindamellett, hogy alkalmazol egy bizonyos technikát, van egy sajátos stílusod, és úgy érzem, hogy ez az igazi! Ez pedig költészetet teremt… formálja, színesíti azt… 🙂
Tényleg a Szonettek Királynője vagy! 🙂 Itt, a Napvilágon biztosan, és remélem, azon is túl! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia Kankalin! 🙂
… és még hányan írkázunk néha a fióknak! Lehet, pont ott rejlik a lényeg, meg valahol ott legbelül, és mi vagyunk olyan önzőek – talán joggal is – nem osztjuk meg senkivel. Az igazi érzések csak időnként, néha bukkannak fel, kicsit más ruhában, hogy az érthesse, akiért, akinek szól.
Nagyon megkapott a szonettedből az a megszemélyesítés: "… mert a szóvirág se nyílik bűnbe szült parázsra bár a holnapot megélte…". Nem vagyok én elég rátermett arra, hogy jól értelmezve leírjam, de érzem, mi is a tartalma. Talán sután kicsit, de valami azt sejteti, nem fogan a szép hamis talajon, hiába örök a körforgás.
Szia Val! 🙂
Valóban, a fiókban sok lényeges dolog bújik el, ami csak addig marad lényeges, amíg bent is marad. A szóvirágos részt jól fejtetted meg, ezzel alátámasztom rátermettséged. 🙂
A Tűz és a Fény sokat ér, pillanatnyilag felbecsülhetetlen értéke van, azt hiszem. Számomra mindenképpen fontos, ezért is bambulok a mellékelt dal üvöltése közben.
Örülök, hogy tetszett a vers a maga kankalinos hibáival is.
Köszi, hogy itt voltál, hogy megosztottad velem gondolataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Milyen érdekes képet festesz arról is, hogy az embert magasba emelő érzések ("tűz" és annak nyomán életre kelő "fény") mit is érnek, érhetnek, ha nem akkor törnek az emberre, amikor pedig mégis hiányoznak, annyira nagyon, mert az esendő embernek örök táplálékul szolgálnak.
Sokat érő vers nekem, kár, hogy a szonett kötöttsége miatt vége szakadt.
A zenéről csak annyit, kellően támasztja alá, amit szavakba öntöttél.
Szeretettel:
Val'
Szebbnél-szebb gondolatok sorát olvashatom szonettjeidben, nagyon szépen, kimagaslóan műveled. Ehhez szívből, szeretettel gratulálok Kankalin. Nem értek szakmailag hozzá, akik igen, a kedves írótársak leírtak ezzel kapcsolatosan mindent. Én olvasom őket gyönyörködöm bennük:-) Köszönöm a kellemes perceket.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Csak úszom az árral… szakmailag sehol nem vagyok, de szeretek írni. Most így sikerült, ha kellemes perceket okoztam, annak örülök. 🙂
Köszönöm szépen a jelenléted, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Lelki vívódásod csodálatos szonettet szült. Bizonyos lelkiállapotokban a zene megindítja bensőnk rejtett forrásait. Szép!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti! 🙂
A zene valóban fontos, írás közben mindig szól. A lelki vívódásom nem számít, de szonettbe öntöttem. Most így sikerült, ha tetszett, annak örülök, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nem veszünk el, csak visszavonulunk időnként. Néha jó és kell is.
A szóvirágoknak is pihenniük kell, hogy virágozzanak, akár a Kankalin!:)
Gyönyörű és megható is egyben szonetted!
Nekem a szonett jobban tetszik, mint a dal!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti! 🙂
Örülök, hogy tetszett a szonett, most így szólalt meg bennem. Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred írásaim, jólesik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Olvastam / többször/ és gyönyörködtem benne,
"kiskirálynő"
Szia Zsike! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, a korona még várat magára, ha rajtam múlik, örökre. 🙂 Szeretek írni csak így egyszerűen, ennyi az egész, de jólesik, ha szépnek találja valaki. 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Te szonettek írására teremtődtél én pedig az olvasására. Varázslatosan szépek az alkotásaid.
A papírkosár pedig, szurkolok, hogy ne kerüljön a kezed ügyébe!
Szeretettel: Zsóka
Szia Zsóka! 🙂
Örülök, hogy szépnek találtad a verset, köszönöm szépen. Egyébként a papírkosár sűrűn megtelik, de mindig zsákba öntöm a galacsinba gyűrt lapokat. Nem volt szívem eltüzelni a zsákok tartalmát, így az első versem piszkozatai is megvannak a pincében. 🙂
Köszönöm a kedves véleményt, az olvasást is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szép alkotás!! 🙂
Szia Diamond! 🙂
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin