Már semmi sem lesz úgy,
ahogy régi téli estéken,
amikor csüngtem apa ajkán
csorduló meséken,
sült tök illata lengte be a szobát,
aztán vártam a reggelt,
hogy érezzem, anya-sütötte
friss cipó illatát.
Olyan nyári este sem lesz többé,
mint mikor a káprázatos illatú réten,
holdvilágnál szénát gyűjtött a család,
s a csillagokkal teli égbolt
egészen elvarázsolt,
ahogy vidáman mosolygott le ránk,
s a lelkem legmélyére raktároztam
a lucerna fűszeres illatát.
Dermesztő tél van a szívemben,
nem áll már az öreg platán,
és az akácsor ott a ház sarkán…
Mindenki elment.
Maradt csupán a kósza szél,
s az őszi ég alatt éledt emlék.
A sárgult levelekkel most
boldogan utánuk mennék.
22 hozzászólás
Drága Ida !
Csodás emlékeket idéző verset írtál.
A szeretet hiányát semmi nem tudja pótolni,mégis nagy szeretettel olvastalak: Zsu
Nagy baráti ölelésem 🙂
Köszönöm, drága Zsu. Örülök, hogy tetszett.
Csak az a baj a szép emlékekkel, hogy fájni is nagyon tudnak, hogy már csak emlékek csupán…
Ölellek!
Ida
Drága Idám!
Szinte irigyellek, mennyi szeretetet kaptál gyermekkorodban. Volt mit elraktároznod. A " lucerna fűszeres illatával megfér az otthoni melegség illata is. A végét a versednek nagyon szomorúnak érzem…elég az emlékezés!
Szeretettel olvastalak: Ica
Igazad van, kedves Ica, s hálás is vagyok ezért egész életemben.
A vége csak azért szomorú, mert a szép emlékek tudnak igazán fájni, mert már csak emlék, s nincs kivel megosztani ezeket az emlékeket. Viszi magával a hangulat az embert, s olykor tényleg utánuk mennék…
Köszönöm soraid.
Szeretettel!
Ida
Csodaszép elmélkedés!
Az emlékek élnek!
Gratulálok:sailor
Köszönöm soraid, kedves sailor.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida
Akkor még volt idő egymásra…A természet is távolabb áll az emberektől.Mindezt azért írtam mert a régi paraszti életben épp ez volt meg és ettől volt csodás, bár nehéz.
A rét illatát a verseden keresztül jó volt érezni…
Gratulálok . Ági
Kedves Ági!
Gyereknek lenni volt csodálatos, ráadásul tanyán éltünk. Annyi mindenre megtanított az élet már akkor, amiért máig hálás vagyok. Persze tudom, a szüleimnek nem volt könnyű, bár a természet szépsége őket is elbűvölte. Harmóniában élni a természettel, ez ma már sehol sincs. Örülök, hogy átjött a rét illata… Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Attól szép az élet, hogy vannak gyönyörű emlékeink, amiket soha senki nem vehet el tőlünk. Szép verset írtál, Ida.
Ölellek: Évi
Magam is úgy érzem, Évi.
Köszönöm soraid.
Ölellek!
Ida
Örömmel olvastam kedves soraidat. Előttem is megjelentek a kellemes szép napok, amikor gyermekkoromban élvezhettem a vidéki tájat, éretem a széna és mezei virágok, az erdő illtát.
Kedves a visszaemlékezés és szép csokorba kötötted.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, kedves Kata. Örülök, hogy rábukkantál erre a régebbi versemre, legalább benned is emlékeket idézett.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida nagyon szép emlékezésedhez gratulálok.
Szeretettel: Györgyi
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Györgyi.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
"Úgy" már valóban nem lesz, de másként igen.
…és tudod még mit mondok! Igazán boldog lehetsz, hogy ilyen szép emlékeid vannak. Az ilyen emlékek teszik értékessé az életet.
Nagyon szép a versed!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Gyömbér
Köszönöm szépen, kedves Gyömbér.
Tudom, gazdag vagyok, tele a puttonyom ilyen értékes kincsekkel…:)
Én köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
köszönöm, hogy olvashattalak
rossz elmenni, asszem, jobb maradni, amíg lehet.
túlparti
Én köszönöm, hogy olvastál, kedves Túlparti.
Persze, maradni, amíg lehet…:)
Ida
Nagyon szívbe markoló emlékezésed,
szeretettel olvastam, de ne menj még az emlék után, azt csak itt lehet – odaát már nem fáj semmi,
nincs remény és nincs emlék
szeretettel Karolina
Életem legszebb korszaka elmúlt, sajnos. A gyermekkor, és gyermekeim gyerekkora. Maradt a sok gyönyörű emlék, amiért, rendkívül hálás vagyok, pedig olykor nagyon tud fájni.
Köszönöm a kedves sorokat, és azt is, hogy időt szántál rám.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida! Szomorúan szép a versed. Az emlékeink megszépítik a mostani életünket. A múltat sajnos visszahozni nem lehet.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi! Jó, ha táplálkozhatunk az emlékeinkből, s az mellett ragyog ránk még egy kis fény is… Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel!
Ida