Szálkáiból félholtan imába rügyező
odvas fák hatalma nyom
málló árnyékot
múló álmok felett,
melyek odvas fák
árnyékában születtek,
odvas fák,porladt,
síró kérgekből
születő ígéretek
hívnak életre
feslő kérgeket,
odvas fák
penészbe olvadt lomb alatt,
hol rozsda álmokat őriz,
őszűlő fák ködhamva
didergő napsütés fátyla
elolvad
korhad odvas fa árnyéka
szuvas agyagba oltott
szíkbe,
selyemsóhaj ingbe
szusszanva kacag,
lemállik,
álmával porba hamvad,
mint gyökértelen
apró galy
zuzzad merev talp alatt,
o,
odvas,
odvas fa,
korhadt léted
becstelen szénnel égett,
forró szavaknak élte
ponyhadó szerelmét,
majd elhalt,
ázott
csonkok alattt.
4 hozzászólás
Kedves "Gyogyo"!
Nekem ez nagyon szomorúnak tűnik. Szomorú, de szép.
A.í.: Faddi Tamás
Szia!
Jól elkapott és megörökített hangulat. Szomorúsága ellenére hihetetlenül szép.
Szeretettel: Eszti
Az egész versnek van egy különleges, melankólikus, mégis kellemes hangulata. Eszembe jutnak az őszi erdei kirándulások, az ott érzett illatok, hangok, benyomások keltek életre bennem. Egyes kifejezéseid nagyon találóak és érdekesek. Ez a versszak különösen megfogott:"odvas fák
penészbe olvadt lomb alatt,
hol rozsda álmokat őriz,
őszűlő fák ködhamva
didergő napsütés fátyla
elolvad".
Van néhány kép, amit nem nagyon tudok értelmezni, vagy azét mert nem ismerem, vagy azért, mert nem igazán illik a többi kép közé: "selyemsóhaj ingbe szusszanva kacag,"
vagy pld. "apró galy zuzzad merev talp alatt," A gally hosszú ly, ez egy apró hiba, de például a zuzzad szót még sosem hallottam.
Mindent egybevéve azonban nekem tetszik a vers.
Kedves György!
Ha jól értelemzem a versed, a múltunk mindig kihat a jelenünkre és a jövőnkre, még ha "ázott csonk" marad is. Nagyon egyedi szóképeket használsz, de érdemes elgondolkodni rajta, és kell is. Egészében véve egy nagyszerű, elgondolkodtató verset írtál.
Gratulálok!
Margó